A MAGYARORSZÁGON MEGTERMELT JAVAK EGYRE NAGYOBB RÉSZE VÁNDOROL A TŐKÉHEZ, ÉS EGYRE KEVESEBB JUT BÉREKRE

QUBIT
Szerző: SZABÓ ATTILA
2025.04.16.

Ha az előállított értékekből több jutna bérekre, a termelékenység is nőhetne, állítja Boda György közgazdász, aki szerint nálunk a tőke túl nagy nyereséget ér el, míg a munkaerőhöz a kelleténél kevesebb jut.

Számos cikket írtunk az elmúlt években arról, hogy milyen téren kellene Magyarországnak változtatni ahhoz, hogy felzárkózhasson Nyugat-Európához. A felzárkózási nehézségekkel foglalkozó elemzések általában oda futnak ki, hogy nagyobb termelékenységre lenne szükség, amit az oktatási rendszer, az egészségügyi rendszer és a közszolgáltatások javításával és az elérhetőségük növelésével, illetve ezeken keresztül a társadalmi mobilitás fokozásával lehetne elérni.

Boda György, a Corvinus Egyetem emeritus docense most ezen túlmenően is állít valamit a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában. A közgazdász szerint a hatékonyság és a munkajövedelem kéz a kézben járnak. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy a termelékenység növekedésével nőhetnek a bérek, hanem azt is, hogy ha a jelenben előállított értékekből több jutna bérekre, ezáltal a termelékenység is nőhetne. Boda arra is rámutat, hogy Magyarországon még az eleve alacsonyabb mennyiségű megtermelt értékekből is jóval kevesebb jut munkabérekre és sokkal több érték vándorol a befektetőkhöz, mint Nyugat-Európában. Márpedig, ha fel akarunk zárkózni, ezeknek az arányoknak is változniuk kell.

Mekkora tőke, mennyi munka?

„Amikor a tőke hozama jelentős mértékben meghaladja a gazdasági növekedés ütemét […], akkor a múltban felhalmozott vagyon automatikusan gyorsabban fog növekedni, mint ahogy a kibocsátás és a jövedelmek növekednek. Ahhoz, hogy a tőkéjük a gazdaság egészénél gyorsabban növekedjen, az örökösöknek csak annyit kell tenniük, hogy a tőkejövedelmeik egy biztos részét megtakarítják”

– idézi Boda a francia közgazdászt, Thomas Pikettyt. Ami a gazdaságban megtermelt javak elosztási arányát illeti, az érték egy része a tőkével rendelkezőkhöz vándorol profitként, hozamként, nyereségként, egy másik részéből pedig munkabér lesz. (Nyilván létezik állami elvonás is, de azt most az egyszerűség kedvéért vegyük ki a képből, mert az állam azt vagy a munkásokhoz és családtagjaikhoz juttatja vissza támogatásként, illetve szolgáltatásként, vagy valamilyen ösztönző tényezőként a tőkéhez irányítja.) Mint Boda írja, az elmúlt 300 évben a tőke és a munka részesedésének aránya nem igazán változott, bár voltak hullámvölgyek.

A közgazdász szerint érdemes a kapitalista országokat csoportokra bontani, mert máshogyan működnek a tekintetben, hogy ki mennyit visz haza a megtermelt javakból. Ebben a felosztásban vannak

- az állam szerepére kevésbé építő liberális piacgazdaságok, például az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság (az ábrán: LME);

- az állam szerepére jobban építő korporatív piacgazdaságok, például Németország és Ausztria (CME);

- az ezektől függő piacgazdaságok, például a visegrádi országok, így Magyarország;

- az állam által átitatott piacgazdaságok, így Kína, India és Brazília;

- és az olyan hierarchikus piacgazdaságok, mint a dél-amerikai országok (HME).

Boda a 2021-es adatokat használva ezeket az országcsoportokat elhelyezte egy koordinátarendszerben, aminek vízszintes tengelye azt mutatja, hogy hol mennyi az egy főre jutó GDP, a függőleges tengelye pedig azt, hogy a megtermelt értékből hol mekkora rész jut a munkabérekre...

ITT OLVASHATÓ