Szerző: ELEK PÉTER
2025.06.21.
Az elmúlt hónapok turbulens gazdasági, gazdaságpolitikai és geopolitikai fejleményei sok témát dobtak fel. Az új amerikai elnök által kirobbantott vámháború sok esetben követhetetlenül alakult, voltak időszakok, hogy naponta változtak a fejlemények, nem kevés fejtörést okozva a befektetőknek. A világ tőkeipiacai az elmúlt évek legvolatilisebb időszakán vannak túl, a vámtarifák bejelentésének első körében méretes zakót szenvedtek el a tőzsdék, majd a vámok bevezetésének 90 napos eltolása gyakorlatilag a korábbi szintekre emelte vissza az amerikai indexeket, sőt az európai piacokon a német tőzsdeindex új történelmi csúcsra emelkedett. Most ugyan kezd kibontakozni egy kisebb csörte az EU és az USA között, de a korábbiakhoz képest ez egyelőre szinte csöndes szájkaraténak tűnik csak.
Az elmúlt hetekben a háttérben azonban több olyan gazdasági fejlemény is történt, amelyek ugyan nem kaptak akkora publicitást, de jóval túlmutatnak holmi vámmegállapodáson. Mindkettő a nemzetközi kötvénypiacokhoz kapcsolódik, és rámutat egy olyan problémára, amellyel részben már itt a G7-en is foglalkoztak. Nevezetesen, mi lesz az elmúlt évtizedben, évtizedekben felgyülemlett államadósságokkal, hogyan és milyen eszközökkel próbálják meg a fejlett országok annak mértékét csökkenteni. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az államadósság, annak szerkezete, lejárata, hozamszintje és még számos más tényezője rendkívül bonyolult rendszer, ennek teljes leírására nem vállalkoznék, de igyekszem érthetően leírni a jelenlegi folyamatokat.
A két említésre méltó esemény az volt, hogy előbb május 22-én az amerikai piacon a 20 éves államkötvényt nem jegyezték le a befektetők, a tervezett 20 milliárd dolláros kibocsátásra csak 16 milliárdnyi vételi szándék érkezett a befektetők részéről. Hasonló sikertelen kötvényaukcióra utoljára 2007-ben volt példa. Május 28-án pedig a japán, szintén 20 éves állampapír aukciója lett sikertelen, a befektetők az elmúlt évekhez képest magasabb hozamszinteken sem voltak hajlandók elég vételi megbízást az aukcióra bevinni. A japánok esetében ugyan „csak” ötéves sikeres periódus szakadt meg, de mindkét esetben erős jelzés az állampapírok kibocsátóinak, hogy a kötvénybefektetők szeretnének egy kicsit konkrétabb elképzeléseket látni arra vonatkozólag, hogyan képzelik el az adott kormányok lefaragni az államadósság mértékét.
A két említett ország közül az USA a világ legnagyobb gazdasága, Japán a harmadik. Mindkét ország hírhedt arról, hogy ugyan más dinamikával, de hatalmas deficitet sikerült összelapátolniuk az elmúlt évtizedekben. Előbbi teljes adóssága a bruttó hazai termék (GDP) 123 százalékra nőtt, utóbbié a GDP 235 százalékára. (Ennek ellenére egyébként nem Japán a világ legeladósottabb országa, hanem Szudán, az afrikai ország teljes adóssága a GDP 252 százalékára rúg.)
Az amerikai aukció sikertelenségéhez kétségkívül hozzájárult Donald Trump adócsökkentési törvényjavaslata* (amelyet a szenátusnak még jóvá kell hagynia): a következő tíz évben csak az új törvény miatt közel 3000 milliárd dollárral fog nőni az amerikai államadósság. Mindez persze nem túlzottan érdekelte az amerikai elnököt, mindent a máért, a matek amúgy sem tartozhatott kedvenc tantárgyai közé, korábban magánemberként, ha jól olvastam utána, hat céget sikerült bedöntenie (de legalábbis csődvédelmet kérnie). Ráadásul közben Elon Musk is lelécelt – majd jól össze is veszett az elnökkel -, a kormányzati költséglefaragásokat koordináló DOGE jövője ezzel erősen kétségessé vált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.