Szerző: GELENCSÉR ANDRÁS
2025.06.20.
A tudomány az emberi szellem legnagyszerűbb alkotásainak egyike, szerepe a modern civilizációban megkerülhetetlen. A tudomány legfőbb ismérve a szabadság, eszköztára pedig olyan idejétmúlt elemeket tartalmaz, mint a kételkedés, alaposság, tájékozódás, vita, konstruktív kritika, vagy a tévedés jogának fenntartása. Ezek napjainkban kifejezetten irritálják az alternatív valóság tetszetős világában pallérozódó tömegeket és döntéshozókat, akik egészpályás letámadást indítottak a tudomány ellen, megállapításait puszta véleménnyé silányítva. Hasonlóval már néhányszor találkozhattunk a történelemben, és nagyon nem lett jó vége.
A tudomány a történelem során mindvégig az egyetemes kultúra része volt, az emberi szellem legnagyszerűbb alkotásainak egyike. A pusztán megfigyeléssel és gondolkodással ma is érvényes természeti törvényeket felismerő ókori bölcsek vagy a középkor legnagyobb gondolkodói még magáért a felfedezés öröméért, a ma oly divatos hasznosítás reménye és szándéka nélkül alkottak. Nekik még mecénásaik sem voltak, mint a korabeli festőknek vagy zeneszerzőknek, sőt akadt közülük, akinek a tudományos igazság kimondása az életébe került. Ekkor még az emberi társadalom fejlődését, a jólét növekedését nem is közvetlenül a tudomány eredményei, hanem a mérnöki zsenialitás termékei mozdították elő. A XIX. század végéig külön kategóriát képviselt a tudós és a feltaláló, utóbbiak közül is számos kiváló honfitársunk eredményeire lehetünk büszkék.
Ám a XX. század elejétől az emberi haladás vívmányaitól megrészegült emberiség a tudományt is a fejlődésnek álcázott féktelen növekedés szolgálatába állította. Ezáltal a tudomány akaratán kívül hozzájárult az ember és természet közötti egyensúly megbontásához, a természeti környezet példátlan léptékű pusztításához és kizsákmányolásához.
Ennek ellenére a tudomány eddig elért eredményeinek szerepe az emberi civilizáció felemelkedésében megkérdőjelezhetetlen. Korunkban az emberiség élete elképzelhetetlen lenne a tudomány vívmányai, sőt annak állandó fejlődése nélkül. Nincs a bennünket körülvevő világban olyan emberi alkotás vagy ismeret, ami végső soron nem a tudomány hozott volna létre. Az erőforrások kimerülését például a tudomány segítségével, új anyagok és eljárások fejlesztésével sikerült eddig elkerülnünk, miképp tudományos felfedezések segítettek bennünket az emberi tevékenység katasztrofális következményeinek elhárításában is. A tudomány állandó fejlődése tehát civilizációnk fennmaradásának záloga. Ennek hiányában az ember alkotta modern világ néhány évtizeden belül leolvadna, mint a nyílt óceánra sodródó jéghegy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.