Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.10.09.
Érdekes gondolatokat írt arról, hogy mi, itt Közép-Európában abban szocializálódtunk, hogy mindig kevés van mindenből, és mindig lesz, aki előttünk elviszi az utolsó darabot, bármiből, és nekünk nem jut. (És talán abban is, hogy mindig lesznek, akik „pult alól” megkapják, soron kívül, a pozíciójuk okán.) Ez pedig egy olyan attitűdöt eredményez, amiben folyton gyanakszunk, irigykedünk, gyűlölködünk. Ebben az attitűdben pedig nem virágzik a szolidaritás, sokkal inkább a habzsolás, mások kárára is (akinek lehetősége van rá).
Elgondolkodtam rajta. És azt hiszem, átélem ezt, a társadalmi leszakadásban dolgozva.
A generációs szegénységben eltűnik a közösség, csak az egyéni szükségletkielégítések működtetik a viszonyulásokat, és ebben minden ott van, csak a szolidaritás nincs. Még családon belül sem.
A generációs szegénységben eltűnik a közösség, csak az egyéni szükségletkielégítések működtetik a viszonyulásokat, és ebben minden ott van, csak a szolidaritás nincs. Még családon belül sem.
A túlélési stratégiák ebben épülnek ki, mindenki próbálja megtalálni a neki megfelelő utat, ki a segítő források folyamatos keresésében, ki a feketezónában.
A napok túlélése mellett bejön egy másik hatás is az attitűdformálásban, a pénz mindenek- felettisége, a rang, a hatalom a többiek fölött... és ez kizárólag a pénzhez kötődik. Ez a fajta hierarchizálódás pedig tovább rombol, hiszen beleépül az erőszak is.
A terepi munka azt értette meg velem, hogy közösség nélkül nincs változás. A közösségi attitűd formálása könnyebb, és az visszahat az egyéni attitűdökre is. Ebben azonban van egy fontos dolog: a bizalom, ami pl. az átláthatósággal alapozható meg.
Ha a javak elosztása (legyen az bármilyen adomány, lehetőség, bármi) átlátható szabályok szerint történik, amit a közösség minden tagja ért, és elfogad, ebben értékké tehetők a különféle teljesítmények is. Pl. a tanulás, a közösségért végzett munka, és a szolidaritás is.
Persze ott vannak az akadályok. Pl. hogy a javakhoz való hozzáférés korlátolt. Hogy a szegénység miatt nincs létbiztonság. Hogy a korrupció áthatja a gazdaságot, és a döntési pozícióban levők hatalmi attitűdje, a „mindent megtehetek” formálja az élet minden területét, és a hatása leér a legkisebb faluig. Hogy a lehetőségekhez való hozzáférés is korlátolt. És hogy minden kommunikációs csatorna a gyűlöletet, a társadalom kettészakítását erősíti.
Azt hiszem, nálunk nemcsak a társadalmi leszakadásban élők, hanem az egész társadalom nagy hátrányokat halmozott fel a viszonyulások terén. De a változások lehetősége adott, és minden nap megerősít abban, hogy csak észre kell vennünk ezeket, és kapcsolódnunk hozzá.
Küzdelem, persze. De ha értjük, mi történik, és értjük önmagunkat is, akkor megy. Csak dolgozni kell rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.