Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.11.04.
"Nagy valószínűséggel megismétlődik az, ami 2022-ben történt; akkor a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint 1600 milliárd forint költségvetési pluszkiadás terhelte meg az államkasszát közvetlenül a választások előtt. Akkor jött be az egyösszegű 13. havi nyugdíj és más egyéb juttatások. A választások után viszont csaknem 1000 milliárd forint körüli beruházást befagyasztottak, majd 900 milliárd forint értékben vetettek ki különadókat. Tehát azt a pénzt, amit a választások előtt odaadott, gyakorlatilag már a nyári hónapokban visszavette a kormány – mondta Farkas Zoltán, a HVG újságírója a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában.
A kormány az elmúlt hetekben sorra jelentette be a különféle juttatásokat és kampányígéreteket – a 14. havi nyugdíjtól a családi adókedvezményekig –, miközben a szakértők szerint ezek fedezete nincs meg a költségvetésben. Farkas Zoltán ennek kapcsán azt mondta, "a kormánynak soha nincs pénze. Amit adóból nem tud beszedni, arra hitelt vesz fel – és most is ezt látjuk."
A HVG gazdasági újságírója emlékeztetett, hogy a Költségvetési Tanács legutóbbi elemzése szerint a következő három évre a kormány mozgástere a hazai össztermék 0,4 százaléka lenne, ehhez képest a mostani juttatások ennek a sokszorosát teszik ki. "Mindez hitelből történik, és a hitel után kamatot kell fizetni. A kamatteher idővel visszafogja a növekedést – miközben a növekedés már most sem indult be" – mondta.
Farkas felidézte: 2022-ben a választások előtt a kormány 1600 milliárd forintnyi pluszkiadást vállalt, majd a választások után 1000 milliárd forintnyi beruházást fagyasztott be, és 900 milliárd forint értékben vetett ki különadókat. "Amit a választások előtt odaadtak, azt nyáron már vissza is vették. És ez a pénz végül megjelent a fogyasztói árakban – részben ezért szabadult el 2022 őszén az infláció" - magyarázta.
A szakértő szerint a mostani helyzet szinte tükörképe annak az időszaknak: a költekezés újra eladósodást, inflációt és kamatemeléseket vetít előre. "Nem tudni, mekkora lesz az adósság növekedése, de az már most látszik, hogy a gazdasági növekedés stagnál. Az év első kilenc hónapjában mindössze 0,3 százalékos GDP-növekedés történt – ez aligha a 'kinőjük az adósságot' forgatókönyv."
Farkas arra is kitért, hogy Orbán Viktor washingtoni útját és az amerikai befektetések ígéretét sem tartja megalapozottnak. "Amerikai tőke csak akkor jön Magyarországra, ha az ország az Európai Unió tagja marad. Egy tízmilliós piac önmagában nem vonzó. Az uniós tagság biztosítja a hozzáférést a 450 milliós piachoz – ez az egyetlen valódi vonzerő" – fogalmazott.
A HVG újságírója szerint az a gondolat, hogy Magyarország akár az uniós támogatások nélkül is boldogulna, teljes tévedés. "Orbán Viktor egyszer azt mondta, hogy Donald Trump már piszkálja őt, hogy ha ennyire elégedetlen az Unióval, akkor miért nem lép ki. De ezt a két dolgot nem lehet összerakni: amerikai beruházás csak uniós Magyarországra jön" – tette hozzá.
Arra a felvetésre, hogy Orbán egyszer azt mondta, hogy "amire kell pénz, arra van", Farkas megjegyezte: "Ez igaz, a miniszterelnök tényleg mindenre talált forrást, amire akart: a miniszterelnöki hóbortokra, a nemzetpolitikára, az egyházak támogatására, a kormány számára fontos beruházásokra, sőt még a Ferihegyi repülőtér visszavásárlására is. Valóban mindenre előteremtette a pénzt, amire szükség volt – a kérdés inkább az, hogy mindennek mi az ára."
Az ár hatalmas volt, a legnagyobb kárt a humán szféra szenvedte el. "A szociális juttatások aránya, amely korábban a hazai össztermék 13 százaléka körül mozgott, mára 8 százalékra csökkent. A nyugdíjak aránya is 10 százalék fölött volt, most pedig szintén 8 százalék. Az egészségügyi kiadások a válságosnak számon tartott Bajnai-években még a GDP 6 százalékát tették ki, most viszont már csak az 5-öt súrolják.
Ráadásul mindezt korábban szinte fájdalommentesen tudták megtenni, mert 2013 és 2019 között hatalmas mennyiségű uniós forrás érkezett Magyarországra – évente a hazai össztermék 2,5–3 százalékának megfelelő nettó összeg, vagyis a magyar befizetéseken felüli támogatás. Ezek a 2200–2400 milliárd forintos tételek adókat váltottak ki, csökkentették a költségvetési hiányt, növelték a devizatartalékokat – röviden: biztosították a mozgásteret. Így szinte észrevétlenül lehetett elszegényíteni a humán szférát – más szót nem is találok rá, ez egyszerűen gyalázatos" - fogalmazott Farkas Zoltán.
Most azonban már sokkal érzékenyebb a helyzet. "Az egészségügy gyakorlatilag a végkimerülés határán van, a nyugdíjaknál pedig világosan látszik, hogy nagy átverés az a kommunikáció, miszerint "megőrzik a reálértéküket", hiszen csak az inflációval emelik őket. Közben a nyugdíjasok közötti különbségek hatalmasra nőttek, a családi pótlék 2008 óta változatlan, ahogy a minimálnyugdíj is. Olyan mértékű elszegényedés zajlott le, amibe belegondolni is borzasztó" - sorolta a megnyirbált területeket.
"Ehhez jön még egy másik, súlyos tényező: a krízis után, különösen a megugró kamatok idején drámaian nőttek a jövedelmi különbségek. A kis jövedelműek az utolsó fillérig elköltötték a keresetüket és a nyugdíjukat, míg azok, akik meg tudtak takarítani, jelentős hozamokat értek el – az állampapírok például az inflációt is meghaladó kamatot fizettek. Vagyis akinek volt pénze, az még tehetősebb, akinek nem volt, az még szegényebb lett. Ezek a feszültségek ma is súlyosan terhelik a gazdaságpolitikát, és ahogy a kampányidőszakban egyre több az osztogatás, a gondok is tovább nőnek" - összegezte a HVG újságírója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.