Szerző: SPIRÓ GYÖRGY
2026.01.25.
Nekem a vallási intézményekkel négyéves koromban történt az első találkozásom. A napközben velem foglalkozó Nusi néni egyszer elvitt egy katolikus kápolnába (egy pincehelyiségben működött az ablakunkkal szemben, ma is működik még), és a Csáky utcai (ma Hegedűs Gyula utca – a szerk.) zsinagógába; lássak ilyet, mert a szüleimtől nem várható, hogy ilyen intézménybe valaha elvisznek. A pincében csak annyit láttam, hogy két fiú fehér ruhába öltözik, és egy idősebb ember ki-bejár, ő volt a pap, aki Nusi néni szerint készült a misére. A másik helyen üres padsorokat láttam, és alulról a nők emeleti helyét. „Ezt nem kell elmondani apukának és anyukának” – mondta Nusi néni, aki bízhatott benne, hogy nem árulom el, mert nagyon szerettük egymást. Nusi nénit hamarosan elküldték a szüleim, az volt az indok, hogy nem beszél elég jól magyarul, amiben lehetett valami, Bécsből menekült az Anschluss elől Magyarországra. Így aztán nélküle voltam kénytelen cseperedni a továbbiakban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.