Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.01.31.
A mondat elhangzott, lehet bocsánatot kérni, újramagyarázni, vádolni, bűnözőnek nevezni azokat, akik szót emelnek, azt a látszatot kelteni, mintha a felháborodásnak a gerjesztője a Tisza lenne, lehet nyilatkoztatni azokat a cigányokat, akik minden körülmények között (számomra érthetetlen módon) lojálisak hozzájuk, és szerintük minden rendben van ezzel a mondattal is, sőt... De minden egyes megnyilvánulásuk csak mélyíti a problémát.
Azon gondolkodtam, mennyire hiányzik az önreflexió… Még mindig tolják, tovább, pedig nyilvánvaló, hogy nem tudják megfordítani azt, ami megfordíthatatlan.
A legdurvább pedig az, hogy azért nem fog elülni, mert itt nem egyetlen rosszul sikerült mondatról van szó.
Itt összekapcsolódnak dolgok, kijelentések, viszonyulások, és egy mintázatot látunk. Egy olyat, amit egy bizonyos attitűd hív életre: az embereket valami (bármi) miatt lenéző, megalázó, kirekesztő attitűd. Ebben benne van a cigány, a szlovák (csak azért írom külön, mert ezt gúnyolták), a sérült, a más nemi identitású, a nem vallásos, a liberális gondolkodású, a politikailag nem a regnáló hatalomhoz kötődő, az, aki nem szereti a focit, aki nem ismeri el a meggazdagodott kör tisztességét és tudását, aki kérdezni mer, aki elégedetlen mer lenni…stb.
A hibák felismerése és elismerése nélkül nincs hitelesség és nincs bizalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.