Szerző: ÓNODY MOLNÁR DÓRA, TÓTH ÁKOS
2026.02.03.
Lázár János legutóbbi, a cigányságot „belső erőforrásként” emlegető mondatai – miszerint szükség van rájuk az Intercity-k vécéinek takarításához – nem csupán egy szerencsétlen elszólás. A Kijutópálya első adásában Ónody-Molnár Dóra és Tóth Ákos a politikai racionalitás és a puszta cinizmus határmezsgyéjén elemzik a kormányzati kommunikáció legújabb mélypontját.
A tartalomból:
- A hódmezővásárhelyi rejtély: Hogyan vált az egykori deszegregációs mintaprojekt gazdája a feudális szemléletű „szarpucolás” hirdetőjévé?
- Kasztrendszer az iskolapadban: Miért tűnt el az „elsőgenerációs értelmiség” fogalma, és hogyan zárta le a kormány a társadalmi mobilitás útjait?
- Fasizmus vagy rend? A rimóci eset: uniós pénzből épült szociális lakások, ahová pont a legszegényebbek nem költözhetnek be.
- Választási matek: Megvehető-e még a választás 50 ezer forintért, és miért hatékonyabb fegyver a kiszolgáltatottság és a gyermekvédelmi rendszerrel való félelemkeltés?
- Magyar Péter és a romák: Lehet-e valódi alternatívát kínálni a gettók mélyén élőknek pusztán a kormányzati bűnök felhangosításával?
A Jelen stábja ezúttal is a dolgok háta mögé néz, hogy megértse: vajon csak a „nagyotmondás” kényszere hajtja a minisztert, vagy egy tudatosan felépített, kirekesztő társadalmi modell újabb szintjéhez érkeztünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.