HA FEKETERUHÁS EMBER LENNÉK...

A PROPAGANDA ALKONYA
Szerző: A PROPAGANDA ALKONYA
2026.03.29.

Ha feketeruhás ember lennék, azért egy józanabb pillanatban elgondolkodnék azon, mennyire szerencsés, hogy ott a fejem és a nevem minden híroldalon. Mennyire éri meg az nekem, hogy az ezernyi arcomba nyomott telefonnak köszönhetően bármikor felismerhetnek utcán, sörözőben, boltban, bármikor összesúghatnak a hátam mögött, bármikor mutogathatnak rám, hogy látod, ő is ott volt a pufajkások között. Mennyire tudok majd később együtt élni azzal, hogy ismerősök, munkatársak, barátok és rokonok jegyzik meg lefitymálva, gúnyosan, rám legyintve: ennyire kellett neked az a pénz?

Ha feketeruhás ember lennék, talán még azon is elgondolkodnék, mennyi is az a pénz. Lehet, hogy úgy tűnik, megéri az a 20 vagy 30 ezer, amit kapok egy napra, csak hát a kockázat, az bizony nem kicsi. Valószínűleg sokkal, de sokkal nagyobb, mint mondjuk a hostessé, aki 45 ezerért engedte be a vendégeket a DPK-gyűlésen, a rakodóké, akik ugyanennyit kaptak, vagy a rendezvény háttérembereinek, technikusainak fizetett 60 ezer.

Ha feketeruhás ember lennék, éppen az a kockázat nem hagyna nyugodni. Mert ha nem is vagyok képben a politikai esélyekkel, azért azt csak látom, hogy szükség van rám, holott eddig nem volt, és azt is látom, hogy egyre több az ellenfél, egyre nagyobb a felháborodás, egyre sokasodik és hangosabb az az oldal, amely ellen ott kell állni takarásra, útelzárásra, túlkiabálásra, esetleg harcra készen. És lehet, hogy két hétig még fene nagy biztonságban érezhetem magam, mert azt mondták, nyugi, úgyis megvédünk: de két hét múlva bizony már megváltozik a helyzet, még saját győzelemnél is lehetnek bűnbakok, feláldozható emberek, akikkel el kell majd vitetni a balhét egy pillanatnyi rossz döntés miatt, ha viszont az a másik, hangos oldal győz, hát, akkor a törvény teljes szigora lesz az ellenfél, az meg azért elég kemény ellenfél.

Ha feketeruhás ember lennék, nagyon is meggondolnám, ezek után mihez adom az arcom és a nevem, és ha már nem tudok szabadulni ebből a közegből, meg szükségem van arra a pár tízezresre, akkor is meggondolnám, mi az, amit teszek - és mi az, amit nem teszek. Hogy bárki is kéri, bárki is parancsolja, bárhogy is kötelez a csordaszellem, a haverok előtti kivagyiság - vannak olyan helyzetek, amit már nem lehet bevállalni, eljöhet az a pillanat, amely tíz évet is érhet.

Most még nem volt ilyen pillanat. Most még csak a kanóc ég, de nem volt robbanás. Csakhogy már ég az a kanóc, és közel lehet a bumm - azért is érdemes mindenkinek olyan felelős döntéseket hoznia, amelyet később sem bán meg. Fekete ruhában állva, a mellettem álló fekete ruhájába kapaszkodva, a felháborodott tömeg kiabálását hallva, az arcomba nyomott kamerát valahogy elkerülni próbálva ezt a jó döntést sokkal nehezebb meghozni. Így ha jön egy telefon ma Békéscsabán, vagy áprilisban Sopronban, Debrecenben meg a többi helyszínen, nem árt egy nagy levegőt venni és átgondolni: mi az, amit ma nyerhetek - és mi az, amit holnap elveszíthetek.

ITT OLVASHATÓ