Szerző: BORBÁS BARNA
2026.03.20.
– Látják ott azt a domblábat? Fémkeresősök szoktak arrafelé zsibogni. Különös találataik vannak. Legfölül bepittyen egy bronz kori nyílhegy. Lejjebb mennek egy réteggel, és előbukkan egy római kori gomb. Aztán kicsit még mélyebbre, és egy 19. századi cserép. Még a történelem is a feje tetejére állt itt – mutat a somogydöröcskei buckák felé Gelencsér Géza. Elsőre fogalmunk sincs, hogyan cserélődtek ki a régészeti rétegek, hacsak nem hiszünk a Vissza a jövőbe filmek fluxuskondenzátorában. – Ez maga az erózió, amit kéz a kézben okozott az ember és a klímaváltozás. Az ember felszántotta a domboldalt, a melegedő klíma egyre hevesebb esőzései pedig lemosták onnan a talajt. Így előzi meg az ókor az újkort a domb aljában – kapjuk a magyarázatot.
Ehhez a „fejreálláshoz” alig kellett több fél évszázadnál. Azelőtt a környék fő vízfolyása, a Koppány-folyó még görbén kanyargott Külső-Somogy dombjai között. Talpunk alatt mocsárvilág volt, áthatolhatatlan nyugat–keleti irányú védelmet nyújtva a bronzkortól a magyar honfoglaláson át az újkorig az itteni dombokra települő embereknek. Aztán jött a Kádár-kor téeszvilága, és a Dunántúl is a szocialista természetalakító politika áldozatául esett...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.