VÁNCSA ISTVÁN: NEM, NEM, SOHA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2026.03.20.

„Mi itt vagyunk, és itt is leszünk. Akkor is, ha az égből százszámra potyognak a brüsszeli ejtőernyősök. (…) Majd összeszedjük őket, kiporoljuk a nadrágjukat, és visszaküldjük őket. Van, akit Brüsszelbe, és van, akit Kijevbe. Magyarország ezeréves állam, nem nekik való vidék. (…) Nem engedjük, hogy harminc brüsszeli ezüstért eladják, amit tizenhat év alatt felépítettünk. Nem adjuk a nemzeti és keresztény alkotmányunkat. Nem adjuk fel se a rezsicsökkentést, se a tizenharmadik, se a tizennegyedik havi nyugdíjat. Nem adjuk fel világbajnok családtámogatási rendszerünket. Nem adjuk fel Európa legjobb adórendszerét. Megvédjük az édesanyák támogatását, megvédjük a gyermekeinket, és nem hagyjuk, hogy ukrán vagy szivárványos zászlóra cseréljék a nemzeti színeinket.”

A föntebb idézett szöveg mindössze néhány sorból áll, viszont oly tömény bárgyúságot tartalmaz, hogy az olvasó gyomrát hosszú időre megfekszi. Csak­is maga a rétor írhatta, hiszen kevés ember akad az országban, aki az ő felebarátját, sőt feljebbvalóját ilyen zagyvaság elmondására próbálná rábírni, olyan pedig végképp nincs, aki el is mondaná.

Kivéve természetesen azt az egyetlen hazafit, akiről bizton tudható, hogy Mária országában ő az aduász, aki tehát mindent visz, és nemcsak szimbolikusan, hanem a valóságban is. Ha arra vágyik, hogy az Operaházban minden este a nyitány előtt kiállhasson a függöny elé, és elénekelhesse a Boci, boci, tarka kezdetű dalocskát, akkor kiáll és elénekli, de ha netán úgy dönt, hogy beköltözik a tavasszal megnyíló Citadella nyugati ágyútornyába, akkor beköltözik, és ha onnan időnként lövetni akarja a várost, akkor löveti.

Senkinek abba beleszólása nincs és nem is lehet.

Világképe jellemzően magyaros. Mária országában hovatovább mindenki aduásznak képzeli önmagát, és akként is viselkedik. Más kérdés, hogy az elsöprő többség ilyenkor azonnali és gyöngédtelen figyelmeztetésben részesül, ami az ő viselkedéskultúráját optimális körülmények között a szalonképesség felé tereli, de csak jó esetben. Sajnos azonban a körülmények mifelénk ritkán optimálisak, az eredmény pedig ennek megfelelően alakul, azaz egyenletesen romlik tovább.

Nem kicsit, nagyon...

ITT OLVASHATÓ