A FEKVŐ- ÉS A JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁS, AZ ALAPELLÁTÁS, VALAMINT AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAK- ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HELYZETKÉPE ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATAI

MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI 

SZAKDOLGOZÓI KAMARA
Szerző: MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓI KAMARA (MESZK)
2026. MÁJUS

Tartalomjegyzék 

- Fekvőbeteg szakellátás területének szakmai problémafelvetései és megoldási javaslatai.

- Járóbeteg-ellátás területének szakmai problémafelvetései és megoldási javaslatai 

- Alapellátás területének szakmai problémafelvetései és megoldási javaslatai

- Az egészségügy ágazat szak- és felnőttképzési fejlesztési koncepciója

- A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara hatáskörének bővítésére vonatkozó javaslatok

Preambulum

Az előterjesztés célja, hogy átfogó képet adjon a magyar egészségügyi ellátórendszer – különösen a fekvőbeteg-, a járóbeteg-szakellátás és az alapellátás – működését érintő legfontosabb humánerőforrás-, szervezési, finanszírozási és szakmai problémákról, kiemelten a szakdolgozói oldal nézőpontból. Az egészségügyi szakdolgozói létszámhiány, az elöregedő korfa, a fokozódó szakmai és adminisztratív terhelés, valamint a kiszámíthatatlan életpálya és elégtelen megbecsülés mára rendszerszintű problémává vált, amely közvetlenül veszélyezteti a betegbiztonságot, az ellátás minőségét és az egészségügyi ellátórendszer fenntarthatóságát. 

A fekvőbeteg-ellátásban a túlterheltség, – amely a szakdolgozó, ezen belül is a szakápoló hiány következménye –, a munkahelyi stressz, a szakmai presztízs csökkenése és a kedvezőtlen munkakörülmények egyre nehezebbé teszik a szakdolgozók megtartását. A járóbetegszakellátásban a szakemberhiány, a finanszírozási és informatikai problémák, valamint a szervezetlen betegutak okoznak jelentős működési nehézségeket, miközben ez az ellátási szint kulcsszerepet tölt be az alapellátás és a fekvőbeteg-ellátás között. Az alapellátásban a szakdolgozók szerepe jelentősen kibővült a prevenció, a gondozás, az edukáció és a koordináció területén, ugyanakkor a rendszer működését humánerőforrás-hiány, növekvő adminisztratív terhek, finanszírozási elégtelenségek és rendezetlen kompetenciaviszonyok nehezítik. 

Az előterjesztés olyan rövid- és középtávon megvalósítható javaslatokat fogalmaz meg, amelyek célja a szakdolgozói hivatás vonzerejének növelése, a munkakörülmények és a finanszírozás javítása, a teamalapú működés és a kompetenciarendszer megerősítése, valamint a betegutak és az ellátási együttműködések fejlesztése. A javaslatok közös célja egy biztonságosabb, hatékonyabb és fenntarthatóbb egészségügyi ellátórendszer kialakítása, amelynek köszönhetően megfelelő szakmai és társadalmi megbecsülés biztosítható az egészségügyi szakdolgozók részére. 

Napjainkban a hazai egészségügyi szakképzés több ponton olyan kihívásokkal szembesül, amelyek hosszú távon a képzés minőségét és az utánpótlás biztosítását is veszélyeztetik. A gyakorlati képzőhelyek eltérő kapacitásai, a kompetenciakövetelmények változó érvényesülése, a vizsgarendszer szakmai egyenetlenségei és az uniós követelményekhez való alkalmazkodás nehézségei együttesen jelzik, hogy a jelenlegi struktúrában erősítésre szorul az ágazati szerepvállalás. 

A megoldási javaslatok célja nem új intézményi struktúrák kialakítása, hanem a meglévő szakmai együttműködések erősítése, kiszámíthatóbbá tétele, illetve a súlypontok áthelyezése. A rendszer jövőbeli stabilitása szempontjából fontos, hogy az ágazati szabályozás és a gyakorlati megvalósítás között szorosabb szakmai koordináció jöjjön létre, amelyhez a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara megerősített szerepvállalása hatékony és hosszú távon is fenntartható megoldást kínál. 

A biztonságos betegellátás egyik alappillére a megfelelően képzett, elégedett, erkölcsileg és anyagilag is elismert szakdolgozó.

ITT OLVASHATÓ, INNEN LETÖLTHETŐ (PDF)