Szerző: Bözsi néni
2026.05.07.
Mert eddig mindig azt hallgattuk, hogy minden rendben volt, minden szabályos volt, minden piaci alapon működött. Aki meg kérdezett, az biztos csak rosszindulatú.
Most meg mi történik?
Egy volt államtitkár konkrétan kimondja:
a rendszer rossz volt, nem volt verseny, és gyakorlatilag bármit csinált a Lounge, újra meg újra vele kellett szerződni.
Na, ezt ízlelgessük.
„A Lounge nem tudott olyan rosszul és olyan drágán dolgozni, hogy legközelebb ne vele kelljen szerződnünk.”
Ez nem ellenzéki mondat.
Nem újságíró mondta.
Nem egy tüntető skandálta.
Hanem egy volt fideszes államtitkár.
Nem újságíró mondta.
Nem egy tüntető skandálta.
Hanem egy volt fideszes államtitkár.
És innentől kezdve már nem nagyon lehet úgy tenni, mintha minden csak „politikai támadás” lett volna.
Mert most már a saját embereik beszélnek arról, hogy a rendszer nem működött normálisan.
Révész Máriusz gyakorlatilag elmondta, hogy hiába látták a túlárazásokat, hiába vittek konkrét számokat, konkrét példákat, nem tudtak mit csinálni.
Révész Máriusz gyakorlatilag elmondta, hogy hiába látták a túlárazásokat, hiába vittek konkrét számokat, konkrét példákat, nem tudtak mit csinálni.
Elmentek Lenkei Mirtillhez.
Elmentek Gulyás Gergelyhez.
Később Navracsicshoz is.
Elmentek Gulyás Gergelyhez.
Később Navracsicshoz is.
És mi lett az eredmény?
Semmi.
Semmi.
Mert - és itt jön a lényeg - a rendszer úgy volt felépítve, hogy gyakorlatilag egyetlen szereplő maradt a piacon.
Na, ezt hívják úgy, hogy nincs verseny.
És amikor nincs verseny,
akkor nem az nyer, aki jobb.
Hanem aki közelebb van.
akkor nem az nyer, aki jobb.
Hanem aki közelebb van.
Bözsi néni ezen már nem is csodálkozik.
Mert évekig pontosan ezt látta mindenki.
Mindig ugyanazok a cégek.
Mindig ugyanazok az emberek.
Mindig ugyanazok a milliárdok.
Mert évekig pontosan ezt látta mindenki.
Mindig ugyanazok a cégek.
Mindig ugyanazok az emberek.
Mindig ugyanazok a milliárdok.
És közben ment a szöveg a „nemzeti oldalról”, meg a „piaci versenyről”.
Na, persze.
Na, persze.
A legszebb rész mégis az, amikor Révész gyakorlatilag kimondja, hogy mindenki tudta, kihez tartozik ez a terület, csak nem mondja ki a nevet.
„Meg kell nézni, ki írta ki a közbeszerzéseket és ki bírálta el.”
Hát igen.
Nem kell nagy nyomozónak lenni hozzá.
Nem kell nagy nyomozónak lenni hozzá.
És közben meg évekig mindenki hallgatott, mert „furcsán veszi ki magát”, ha egy államtitkár nekimegy egy másik miniszternek a saját oldalon belül.
Na, itt van az egész rendszer lényege egy mondatban.
Mindenki látta.
Sokan tudták.
De senki nem akart beleállni.
Mindenki látta.
Sokan tudták.
De senki nem akart beleállni.
Mert fontosabb volt a rendszer békéje,
mint az, hogy normálisan működjön az ország.
mint az, hogy normálisan működjön az ország.
És most, hogy vége lett,
hirtelen elkezd mindenki őszinte lenni.
hirtelen elkezd mindenki őszinte lenni.
Bözsi néni ezt így fordítja le:
amíg dőlt a pénz,
nagy volt a csend.
most meg hirtelen mindenki emlékszik,
hogy „hát igen… voltak problémák”.
amíg dőlt a pénz,
nagy volt a csend.
most meg hirtelen mindenki emlékszik,
hogy „hát igen… voltak problémák”.
És a végén ott ül Balásy Gyula a Kontrollban könnyes szemmel, mintha ő is csak elszenvedője lett volna az egésznek.
Na, ez az igazán cinikus része.
Mert ő nem kívülről nézte ezt a rendszert.
Hanem az egyik legnagyobb nyertese volt.
Hanem az egyik legnagyobb nyertese volt.
Bözsi néni meg a végén csak ennyit mond:
érdekes módon mindig akkor kezdődik a nagy igazmondás,
amikor már nincs mit védeni.
amikor már nincs mit védeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.