Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2026.05.15.
Túl kellene lépni a Fidesz-éra tizenhat évén, de azért nehéz, mert csak Orbánék bukása után látható igazán, miféle rendszer volt ez, mennyire kártékony és romlott. Erről regnálásuk idején csak részben lehetett fogalmunk. Ugyan láthattuk a szegénységet, hallhattuk a pökhendiségüket, folyamatos hazugságaikat, napi élményt jelentett, hogyan árulták el az ország szövetségeseit az ehhez készre gyártott ideológiai zagyvalékok tudálékos és idegesítő magyarázgatásával. Ami azonban a bukásukat követő hetekben kiderült róluk, az esztelen osztogatásaikról, hogy megrémülve a hatalom esetleges elvesztésétől miféle celebek bevetésével hülyítették a népet, azon nehéz túllépni. A legijesztőbb annak keserű felismerése, hogy az utolsó pillanatig miféle emberek kezében volt az ország.
Amikor aztán ezen valamennyire mégis sikerült túltenni magunkat, az állampolgár miniszterelnöki tárlatvezetés keretében szembesülhetett azzal a perverz gazdagsággal és pompával, ami sokat látott emberek számára is mellbeverő volt. A Karmelitáról, valamint Pintér és Rogán miniszterek minden képzeletet felülmúló, mondjuk úgy, munkahelyéről van szó. A miniszterjelöltek napokkal később is sápadtan emlegették, nem hitték volna. Moldova György Hat lámpa a víz fölött című riportjában írja, hogy a nagy Duna-áradás napjaiban a mohácsi Margitta-szigetet már betakarta az ár. Az egyik faluban mégis, minden este hatkor kigyúltak a lámpák a víz fölött. Központi kapcsolású település volt, és bent elfelejtették a néhai falut leválasztani. Ilyenkor az emberek megálltak, és nézték az elmerült falut. Ahogy Moldova írta: Próbált emberek mesélték, és levették sapkájukat. Így nézhettek 1956-ban az árvízi munkások, és néztek a miniszterjelöltek néhány napja a Karmelitában...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.