2015. december 5., szombat

TE IS FIAM, AVAGY MIHEZ VEZETHET A TÚLHATALOM

KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: Ille István


A múlt nem szűkölködik politikai gyilkosságokban. Ezek közül az egyik hazai vonatkozású: Merániai Gertrúd meggyilkolása.
Ugyan valszeg pótcselekvés volt – elvégre a királyra, II. Andrásra még az összeesküvők sem mertek volna kezet emelni. Ráadásul a párját vesztett férj, valami érthetetlen okból Péter ispánon kívül gyakorlatilag futni hagyta az elkövetőket. A királynőt megölnötök jó lesz félnetek nem kell? II. András közutálatnak örvendett a nemesség körében, ugyanis tömegesen ajándékozta el az ország földállományának 2/3-át kitevő királyi birtokokat – na, kiknek is? Hát, biza, a csókosok – na jó, akkoriban báróknak nevezték őket – egy szűk csoportja és a királyné rokonsága volt a kedvezményezett, irgalmatlan hatalomra és vagyonra téve szert ezáltal. Nem ismerős ez a jelen kor Orbanisztánjából?
Csakhogy, az elégedetlen – húsosfazék mellől kiebrudalt – nemesség nem jól tűrte az ilyesmit, ennek (is) eredménye lett a gyilkosság. Ráadásul a királlyal szemben felépült egy másik hatalmi központ, Béla herceg körül, e képpen az ország éppúgy két részre szakadt, mint ma Orbanisztán – csak most a herceg hiányzik.
Mondhatjuk, hogy Bélának piszok nagy mázlija volt a tatárok betörésével, mivel előbb-utóbb belháború robbant volna ki András hívei és az őt támogató bárók közt. Így viszont lehetősége volt az országot újjáépítő fenségként bevonulni a történelembe.
Ja, hogy mindezt bevándorlók által valósította meg? Orbánnak kétség kívül nem tetszett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.