2016. február 19., péntek

AZ ÁLDOZAT II. - AZ EGÉSZSÉGÜGY

KÉNYSZERBAGOLY BLOGJA
Szerző: Kényszerbagoly
2016.02.19.


Először arra gondoltam, jó lesz in medias res módszerrel rávilágítani arra, hogy a Balog→Navracsics→Kávé által megálmodott oktatás- és egészségügyi rombolást mi köti össze a KLIK és az ÁEEK (GYEMSZI) strukturális tükörforgatókönyvén kívül. Persze mindkettőben jelen van az értelmetlen és káros központosítás, a tökélyre fejlesztett bürokrácia, a terület kártékony kádereinek zsíros álláshoz juttatása, a megfélemlítés és a megalázás. Ezek a WTC-akció nélkülözhetetlen kellékei, de a végcél a két esetben nem egészen azonos. Míg a tanítás kívánt eredménye Madách: Az ember tragédiája című drámája falanszter jelenetében ölt testet (falanszter rendszerű oktatásügy) addig a gyógyítás szándékos lerohasztása egyenesen a temetőkbe torkollik. Hívjuk ezt jobb híján Taigetosz-jelenségnek ((bár a mai szlengbeli jelentésének még a spártai csecsemők vélt likvidálásához sincs köze, pláne nem az idősektől való megszabaduláshoz. A mítosz szerint az idősek legfeljebb ítészek lehettek volna a hajdan volt "vének tanácsában")). A Taigetosz rendszerű egészségügy igazi "gyöngyszem" mellékterméke a nyugdíjrendszerben is fellelhető. Mivel a magánnyugdíjpénztárakba fizetők 3000 milliárdját a Kávé-kabinet rég eltapsolta, a megoldás kézenfekvő volt, "természetes úton" csökkenteni kell az igényjogosultak számát.

Míg az oktatási szférából 100 milliárd hiányzik, ez az összeg a gyógyítás területén 500-600 milliárdra rúg...

ITT OLVASHATÓ
Bejegyezte: dátum:

10 megjegyzés:

  1. Repeti2016. február 19. 18:30

    Mihályi Péter az Élet és irodalomban 10 pontban foglalja össze véleményét az egészségügy 2016-os helyzetéről:

    1. Magyarország az Európai Unió 28 országa közül hátulról az ötödik az 1 fője jutó GDP sorrendje szerint (Bulgária, Románia, Horvátország és Lettország van csak mögöttünk). A magyar egészségügy, vagyis az az ellátás, amelyet a magyar orvosoktól, nővérektől, kórházaktól, patikáktól kapunk, ennél sokkal jobb. Sőt, ha összehasonlítást teszünk más ágazatokkal, mondjuk az oktatással, a vasúti közlekedéssel, a börtönökkel vagy a rendőrséggel, akkor azt kell mondanunk, hogy a magyar egészségügy előbbre van. Gondoljuk végig: egy kis magyar faluban az ott dolgozó háziorvos lényegében azonos szinten teljesít, mint egy osztrák falu osztrák háziorvosa, egy budapesti kórházban mindannyian nagyjából olyan szakmai szintű orvosi ellátást kapunk, mint egy bécsi kórházban. Ehhez képest egy magyar falu általános iskolájából szinte alig van esély arra, hogy egy átlagos diák eljusson egy jó magyar egyetemre. És a magyar egyetemek átlaga is jóval elmarad az osztrák vagy német egyetemek átlagos színvonalához képest.

    Hogy ez miért van így, azt meg is tudjuk magyarázni. A gyógyítás szakmai színvonala elsősorban a gyógyszereken múlik, másodsorban az orvosi szaktudáson. A rendszerváltás óta Magyarországon minden gyógyszer hozzáférhető, az orvosok pedig a szaklapokon és a konferenciákon keresztül lényegében ingyen hozzájutnak a legfrissebb tudáshoz. Az oktatás, különösen a korai gyermeknevelés és az alapfokú oktatás eredményessége igen nagyrészt a szülőkön múlik (az otthonról hozott kultúrán) – az pedig csigalassúsággal változik csupán. Sok múlik még az óvónőkön, pedagógusokon is, de ők több generációra visszamenően a „nemzet napszámosai” státusban éltek és élnek, számukra a tanulmányaik befejezése után korlátozottak a lehetőségek, hogy lépést tartsanak a világ élvonalával. Tulajdonképpen csoda, hogy a romló relatív teljesítmény ellenére is a magyar diákok az ún. Pisa-felmérésekben még mindig a középmezőnyben helyezkednek el, és nem a sereghajtók között.

    VálaszTörlés
  2. Repeti2016. február 19. 18:31

    2. Sokat hallunk manapság arról, hogy kevés az orvos Magyarországon, mert egyre többen mennek külföldre. Hát ez sem egészen így van. 10 ezer lakosra számítva nálunk 32 orvos dolgozik, több, mint Angliában, Amerikában vagy Japánban, ahol ez a szám 28, 26, illetve 22. Persze vannak olyan országok, ahol relatíve több orvos van. Ilyen például Ausztria, ahol 10 ezer lakosra 50 orvos jut, de ilyen Oroszország is, ahol ez a szám 49. Vagyis, a gazdasági fejlettségnek azon a szintjén, ahol a már említett országok vannak (tehát nem Afrika vagy India szintjén), az orvosok száma nem perdöntő a lakosság egészségi állapota szempontjából. Gazdaságunk fejlettségéhez képest kifejezetten sok gyógyszert fogyasztunk: 1 főre számítva kb. annyit, mint Ausztria, többet, mint akármelyik skandináv ország vagy Hollandia. Az Európai Unión belül a 100 ezer lakosra eső kórházi ágyak számát tekintve az élbolyban vagyunk – a 4. helyen állunk.

    VálaszTörlés
  3. Repeti2016. február 19. 18:31

    3. Fentebb már említettem az orvoskivándorlást. A helyzet az, hogy korrekt nyilvántartás erről nincs. Csak annyit lehet tudni, hogy hány orvos és hány szakdolgozó kért afféle „velem nincs semmiféle baj” tartalmú igazolást a külföldi munkavállaláshoz. Hogy ténylegesen kiment-e külföldre dolgozni, és ha igen, akkor – mondjuk Ausztriában – csak hétvégeken ügyel, vagy családostul meg sem állt Új-Zélandig – nos, erről semmiféle adat nincs. Ez persze közbotrány. Egyébként készült a közelmúltban egy komoly statisztikai-ökonometriai apparátust felhasználó tudományos elemzés (ld. Varga Júlia írását a Közgazdasági Szemle ez évi 1. számában) az orvosok pályaelhagyásáról. A tanulmány szerzője arra a nem is annyira meglepő következtetésre jutott, hogy a vizsgált periódusban, azaz 2003 és 2011 között, az orvosok külföldre vándorlása mellett ugyanolyan súlyú probléma volt a belföldi pályaelhagyás is, tehát az, hogy az orvosok itthon helyezkednek el más, jobban fizető állásban. Ezeknél kisebb súlyú, de nem elhanyagolható és a jövőben várhatóan még növekvő tétel az is, hogy viszonylag sok fiatal orvosnő a gyed miatt esik ki átlagosan 2 évre a munkaerőpiacról. Még jó, hogy ők azután újra munkába állnak Magyarországon, ami a külföldre menőkről általában nem mondható el!

    VálaszTörlés
  4. Repeti2016. február 19. 18:31

    4. Ezzel szemben – vetheti fel bárki ellenemben – hogyan lehet az, hogy ha minden rendben van az egészségügyben, akkor mégis ennyire rossz a magyar lakosság egészségi állapota, ennyire rosszak a halálozási adatok. Nos, erre két ténnyel kell válaszolnom. Egyfelől, az a bizonyos sokszor idézett, születéskor várható élettartam Magyarországon 76 év, amivel majdnem pontosan ugyanazon a helyen állunk az EU-s rangsorban, mint a GDP-vel. Igaz, nem négyen, hanem csak hárman vannak mögöttünk. A horvátok – valószínűleg a sok napsütésnek és a dalmát tengerpartnak köszönhetően – ebben a rangsorban megelőznek minket.

    A másik tény: a ma élő középkorúak és idősek – mindannyian, akik már elmúltak 60 évesek – 1956 előtt születtek, s életük első 30 évét úgy töltötték el, hogy ők is, szüleik is egészségtelenül táplálkoztak, sok alkoholt fogyasztottak, dohányoztak, keveset sportoltak. E nemzedék tagjainak többsége bányában, építkezésen, pöfögő kéményű ipari üzemben, zajos szövőgyárban dolgozott. Az akkor felhalmozódott egészségkárosodásokat utólag már nem lehet meg nem történtté tenni. Ha minden magyar 60 év feletti lakost exportálnánk Amerikába, ahol a világ legjobb kórházaiban, a világ legjobb orvosai dolgoznak, ott sem számolhatnának lényegesen hosszabb élettartammal, mint Magyarországon.

    VálaszTörlés
  5. Repeti2016. február 19. 18:32

    5. Minden baj oka, hogy az orvosok éhbérért dolgoznak – tartja az értelmiségi közvélemény. A helyzet az, hogy senkinek nincs hiteles képe arról, hogy valójában mennyit keresnek napjainkban az orvosok, az egészségügyi szakdolgozók. Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ legfrissebb (2015 augusztusában nyilvánosságra hozott) adatai szerint 2014 utolsó két hónapjában a teljes munkaidőben foglalkoztatott, alkalmazotti orvosi keresetek átlaga 507 352 Ft/hó – amiben benne van az ügyeleti díj, a túlmunka és minden más. Ez 9 ezer orvos adata. Ez átlag: számos kórházban a nélkülözhetetlen specialisták (altatóorvosok, röntgenorvosok, kórboncnokok) napjainkban bőven havi 1 millió feletti bruttó fizetést kapnak. És ez nem új jelenség. Mint arról már e lap hasábjain beszámoltam (Mi lesz a hálapénzzel?, ÉS, 2014/31., aug. 1.), egy egészségügyre specializált szakújságíró már 2006-ban (!) kiderítette, hogy a sokáig legrosszabbul fizetett altatóorvosok közül a legjobbak már akkor 700–900 ezer forintos bruttó közalkalmazotti bérért dolgoztak a főváros jobb kórházaiban; sőt egy Buda környéki szakkórház röntgenfőorvosa már akkor 1 millió Ft-os bruttóval számolhatott. Ennyit a vérlázítóan alacsony orvosi keresetekről.

    Ha hiszünk az Államkincstártól származó adatoknak, akkor azt is el kell mondani, hogy 2004 és 2013 között jelentős mértékben nőtt ennek az alkalmazotti körnek a bruttó bére, lényegesen gyorsabban, mint az infláció. 2014-ben viszont már nem volt emelkedés, 2015-ről pedig egyáltalán nincs publikált adat. Ez is botrányos. Lehet, hogy az orvosok 2015. évi tiltakozó akciói javarészt annak tudhatók be, hogy megállt a bérek emelkedése.

    Egy másik korlát is van, amelybe beleütközünk, ha meg akarjuk érteni, hogy mi is történik az ágazatban. Az, hogy a magyar orvosok fele az alkalmazotti státusz mellett, vagy akár kizárólagosan is, vállalkozóként dolgozik. Vagyis a Kincstár, a kórház nem dr. Kovács Jánosnak fizet, hanem a Medicina Bt.-nek. Innentől kezdve pedig fogalmunk sincs a valódi keresetekről. És akkor a hálapénzt még nem is említettük. (Most sem fogom, mert erről a gumicsontról már mindent lerágtunk az elmúlt három évtizedben.) Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a kórházak szerződései, amelyeket vállalkozó orvosokkal kötnek, többnyire színlelt szerződések, vagyis jogszabályba ütközők. Ebből 2005 táján egyszer már volt nyilvános polémia, de azután a hatóságok feladták ezt a küzdelmet is.

    VálaszTörlés
  6. Repeti2016. február 19. 18:32

    6. Aligha mondunk újat azzal, hogy az igazi probléma a szakdolgozók keresete, és ebből következően az ágy mellett dolgozó nővérek létszáma. A példaként már említett skandináv államokban, Hollandiában stb. az 1000 lakosra jutó nővérek száma a duplája a magyar adatnak. Az Államkincstár adatai szerint 2014-ben azok a szakdolgozók, akik állami körben, főállásban, teljes munkaidőben alkalmazottként dolgoztak, átlagosan bruttó 217 ezer Ft-ot kaptak. Ez 37 ezer fő átlaga, és ebben is benne van a túlóra, az éjszakai műszak – minden. Nyilvánvaló, hogy a szakdolgozók inkább röghöz vannak kötve, családi okokból is, nyelvi okokból is. Komoly probléma, hogy az orvostársadalom kevés szolidaritást mutat velük. Én még a televízióban nem láttam olyan tüntetést, ahol Sándor Mária mellett egy fehér köpenyes orvosprofesszor, netán kórházigazgató állt volna.

    VálaszTörlés
  7. Repeti2016. február 19. 18:33

    7. Még mindig a pénznél maradva. Az sem igaz, hogy a 2. és 3. Orbán-kormány százmilliárdokat vont ki az egészségügyből. Változatlan árakon számolva a gyógyításra fordított pénzek – szakkifejezéssel az Egészségbiztosítási Alap ún. gyógyító-megelőző kiadásai – 2010 és 2015 között is évről évre nőttek, igaz, csigatempóban. Ugyanakkor mi, magánemberek évről évre egyre több pénzt teszünk a rendszerbe: akkor, amikor a patikában ezreket fizetünk, és akkor, amikor magánrendelésen toljuk be a pénzt a rendszerbe. Végeredményben így kerül több pénz a rendszerbe, ezért sem omlik össze.

    VálaszTörlés
  8. Repeti2016. február 19. 18:33

    8. Igaza van a kormánynak, amikor azzal védekezik és/vagy dicsekszik, hogy az elmúlt 4-5 évben közel 500 Mrd Ft-ot költött a kórházak, klinikák, szakrendelők átépítésére, korszerűsítésére, új gépek, műszerek vásárlására. Ez tényleg így történt, noha azt nem árt tudni, hogy a már megvalósult projektek tervezése mind 2010 előtt történt. Sajnos az Európai Unió pénzeinek meggondolatlan és gátlástalan költése – minden esetleges jó szándék ellenére is – egy igen súlyos mellékhatással is járt. Újabb és újabb gyógyító kapacitások jöttek létre, amelyekhez (éppen az előbb elmondottak miatt) nem áll rendelkezésre humán erőforrás. Egyszerűbben szólva: egyre több ágy és röntgengép körül rohangál egyre kevesebb orvos és nővér. Így persze a remélt javulás is kisebb, mint amennyit ennyi pénz elköltése után várhatnánk.

    Másfelől azt is látni kell, hogy az ágazat vezetése óriási öngólt lőtt. Az új, csillogó-villogó kórtermek, berendezések és gépek megjelenésével egy időben ugyanis alig történt eszközkivonás. Jórészt megmaradtak a nem felújított kórházak, a 8 ágyas kórtermek, az ócska sodronyágyak, a málladozó falú folyosók, a gusztustalan WC-ék és mosdók. Nem csoda, hogy a kórházat egészséges szemmel vizsgáló hozzátartozók, a tévéhíradók riporterei, a szakmai–higiéniai minőséget ellenőrző hatóságok rendre kiszúrják ezeket a „rémes állapotokat”, és valójában mégiscsak okkal alarmírozzák a közvéleményt.

    VálaszTörlés
  9. Repeti2016. február 19. 18:33

    9. Mindez átvezet minket egy régi-régi problémához, ahhoz, hogy a magyar kórházak túlnyomó többsége nem felel meg a szakmai minimumfeltételeknek. Ez a kritika is évről évre visszatér a sajtóban, a szakmai vitákon. Erről a következőket kell tudni. Az úgynevezett minimumfeltételekről szóló első jogszabály 1998-ból (!) származik. Már akkor kiderült, hogy a leírt feltételeknek egyetlen kórház sem felelt meg, ezért egy darabig nem is lépett a rendelet hatályba, azután hatályba lépett, de nem vették komolyan az ellenőrzéseket, azután többször lazították a feltételeket, de akkor sem teljesültek, így végül az ellenőrzés is abbamaradt. Valójában ugyanis az történt – ha nem is mind a külön-külön szabályozott 150 szakmában, de nagyon sok területen –, hogy a kórházakban, klinikákon dolgozó nagy tekintélyű főorvosok a szakmai kollégiumok keretében beíratták a jogszabályba az amerikai sztenderdeket, mert azt gondolták, hogy ezzel kikényszerítik a fejlesztéseket a kormányból. De persze nem ez történt. Vagy csak részben. Arra akkor senki sem gondolt, hogy a legszűkebb keresztmetszet a létszám lesz, hogy a kórházak nem tudnak annyi szakorvost, orvost és nővért felmutatni, amennyit az adott ágyszám és beavatkozásszám mellett a véleményvezérek saját maguknak előírtak. A valóságban egyébként hosszú ideig nem is volt létszámhiány, mert az orvosok és nővérek beálltak egy magasabb (túl)óraszámra, illetve ügyeletre. Anno, kórházigazgató korában mondta is nekem Molnár Lajos – a későbbi miniszter –, hogy ha nővért venne fel a kórházba, az ápolási igazgató asszony kikaparná a szemét, mert akkor nem lehetne túlórát fizetni a már ott dolgozó nővéreknek.

    VálaszTörlés
  10. Repeti2016. február 19. 18:34

    10. Mit lehetne tenni? Egészen biztos vagyok benne, hogy nincsen más út, mint visszatérés a 2006 és 2008 közötti reformokhoz, ahhoz a koncepciózus és bátor szakpolitikához, amelyet az SZDSZ két egészségügyi minisztere, Molnár Lajos és Horváth Ágnes elkezdett, illetve folytatni próbált. Sajnos, a 2. és 3. Fidesz-kormány nemhogy megállt volna ott, ahol a reformok ügye 2010‑ben tartott, hanem öles léptekkel elindult visszafelé, az 1989 előtti rendszer irányába. Nincs itt hely ennek részletezésére. Az olvasók többsége bizonyára tudja, hogy a kórházakat elvették az önkormányzatoktól, a biztosítási rendszernek még azt a primitív formáját is megszüntették, amely 1992‑ben létrejött. Ma Magyarországon már nincs társadalombiztosítás, ez a fogalom kikerült az alkotmányból, és hónapokon belül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is el fog tűnni a képből.

    Amíg Magyarországon nem lesz normális biztosítási rendszer, olyan, mint Ausztriában, Németországban, Hollandiában vagy Szlovákiában, ahol az emberek választhatnak a biztosítók között, addig a régóta ismert problémák csak egyre mélyülni fognak. Csak a biztosítók és a biztosítók versenye képes arra, hogy a gyógyításhoz szükséges két legfontosabb erőforrást, a munkát és a tőkét költséghatékony módon, magas minőségi színvonalon hangolja össze. A minisztériumnak ez a tervgazdaság idején sem nagyon ment, miért menne most jobban?

    Ha egy majdan következő kormány érdemlegeset akar tenni annak érdekében, hogy a már külföldön dolgozó orvosok a 7-8-szoros átlagos kereseti különbségek ellenére is hazatérjenek (vagy ne menjenek el), azt nem lehet másképpen elérni, mint úgy, hogy minél több orvos számára lehetővé tesszük, hogy magánvállalkozóként vagy egy orvosi magánvállalkozás magánalkalmazottjaként sok pénzt, az országos átlaghoz képest sok pénzt keressen. Közalkalmazotti béremelés és orvosi életpályamodell ígéretével senki sem lehet a jövőben sem itthon tartani.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)