Szerző: Várhegyi Éva
2016.05.06.
Most már (többé-kevésbé) nyílt lapokkal játszik az MNB vezetése: az Alkotmánybíróság döntése nyomán kénytelen nyilvánosságra hozni alapítványai költekezését. Ám a „terített” durchmars teljesítése sincs veszélyben, hiszen az ütőlapok továbbra is Matolcsy Györgynél és bizalmasainál maradtak. Most is szabadon dönthetnek a több százmilliárd forintnyi közpénz felhasználásáról, nekünk csupán a kukkolás „élvezete” marad.
Nem akarom lekicsinyelni a nyilvánosság erejét, hiszen normális országokban ennek komoly hatása lehet. Jobb helyeken ennyi pazarlás és összeférhetetlenség felszínre jutása, mint amennyit az MNB-alapítványok kapcsán láthatunk, fejhulláshoz vezetne. Nálunk azonban szó sem lehet ilyenről, hiszen a horribilis pénzszórást maga a kormányfő és az őt feltétlenül támogató parlamenti többség tette lehetővé. Lehetséges, hogy a jegybankelnök és társai néhány konkrét ügyben „túltolták a biciklit”, de végső soron ezt is a kormányfő hallgatólagos beleegyezésével tették. Ezért ha Matolcsynak mennie kellene, akkor Orbánnak is vennie kéne a kalapját; márpedig ilyesféle harakirit még az ázsiai kultúrát kedvelő, harcias kormányfőtől sem várhatunk.
Azt is nehéz elképzelni, hogy a törvény erejével taszítják le trónjáról az MNB „fura urát”, aki felelős mindazért, ami az alapítványok égisze alatt történik. Ügyesen bebiztosította magát már akkor, amikor a főügyész nejét tette meg személyügyi igazgatónak, majd két, a pénzköltésben jeleskedő alapítvány felügyelőbizottságába is delegálta. Az sem lehet véletlen, hogy éppen az igazságügyi miniszter személyéhez kötődő ügyvédi irodát bízták meg az Eiffel Palace megvásárlásával, amely a hűtlen kezelés gyanúját is fölvetette. De az Ab döntése nyomán most nyilvánosságra került szerződések némelyike láttán is érthetően horgad fel sokakban a gyanú, hogy a személyi összefonódásoknak (rokonsági és „baráti” kapcsolatoknak, hivatali függőségnek) komoly szerepük volt a közpénzek magánpénzzé varázsolásában.
Ha komolyan venné magát az MNB felügyelőbizottsága és az Állami Számvevőszék, vagy éppenséggel maga az Országgyűlés, akkor persze már korábban is „szagot” foghattak volna. A jegybank törvényes működésének őrzésére és az állami vagyon ellenőrzésére felkent szervezetek már a jegybanki feladatokhoz nem vagy nehezen kapcsolható alapítványok létrehozása és nagyvonalú kistafírozása, majd a 266 milliárd forintos vagyon egy részének a feladatai ellátásához szükségtelen ingatlanokba történő befektetése mellett sem mehettek volna el szó nélkül. Ők a jegybanki függetlenség érve alatt sem bújhatnak ki a felelősségük alól, minthogy éppen az ő dolguk volna a kormánytól és a pártoktól jogilag független nemzeti intézmény működésének ellenőrzése, a törvényesség védelme. Az ÁSZ a mai napig sem tette közzé az MNB 2014. évi gazdálkodásáról szóló jelentését, holott abban az évben került ki több százmilliárd forint közpénz az alapítványokhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.