2016. november 6., vasárnap

AZ ÖLELÉSTŐL AZ ÖLRE MENÉSIG

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: HVG Extrapszichológia
2016.11.06.


„A testvérkapcsolatokra is ugyanaz igaz, mint a személyiség alakulására: az egészséges fejlődéshez szükséges a minimális frusztráció” – mondja L. Stipkovits Erika, akinek a napokban jelenik meg Ölelni és ölre menni címmel új könyve a testvérekről. A klinikai szakpszichológussal többek között a gyerekkori testvérkapcsolat felnőttkori hatásáról, a rivalizálásról és a jó testvérek mítoszáról beszélgettünk.
 
 
- A „család szent”, az „anya feltétlen szeretete” és más mítoszokhoz hasonlóan vannak-e ilyen kitételek a testvérekről, a testvérkapcsolatokról ma Magyarországon? Ha igen, mennyiben gátolják ezek az őszinte szembenézést a családban, akár csak a testvérünkkel, testvéreinkkel szemben?
 
- Valóban számos tévhit virágzik a „tökéletes” családról, a „tökéletes” testvéri szeretetről, a testvéri kötelességekről és jogokról. Hogy csak néhányat említsek: „minden szülő ugyanúgy szereti mindegyik gyerekét”, „a jó testvérek mindig szeretik egymást, és sohasem veszekednek”, illetve ezeken túl: a kisgyermeknek nem kell tudnia korábban született és meghalt testvéréről, vagy a problémás testvérkapcsolat megoldása a kapcsolat megszakítása, a testvér „megtagadása”. Ezek nagyon erős és makacs tévhitek, sajnos nincs is olyan család, ahol ne lenne egy-egy gondosan került téma, valamilyen tabu. Pedig ma már tudjuk, hogy ezek a tévhitek, ha igaznak fogadjuk el őket, aláássák önbecsülésünket, megnehezítik életünket, párkapcsolatunkat, sőt – mivel tudattalanul átadjuk ezt az örökséget a következő generációknak – gyermekeink testvérkapcsolatát is.
 
- Az utóbbi évtizedek kutatásai hangsúlyozzák, hogy testvéreink, vagy éppen nem létező testvéreink a szüleinkhez hasonlóan meghatározóak a gyermekkorunkban. Milyen szerepet töltenek be a testvérek a személyiségfejlődésünkben?
 
- Addig nem tudunk mindent magunkról, a gyermekkorunkról, amíg nem tekintünk a mélyére annak, milyen is kapcsolatunk a testvéreinkkel, vagy éppen milyen hatással van ránk a testvérünk hiánya. A kisebbek sokat tanulnak a nagyobbaktól, a nagyobbak pedig védelmezik a kisebbeket, kölcsönösen megtanulnak egy sor dolgot egymástól. Lényeges, hogy hányadik gyerekként születtünk, mekkora közöttünk a korkülönbség, milyen neműek vagyunk. A testvérkapcsolataink megkönnyíthetik, vagy éppen megnehezítik a kapcsolatainkat a kortársakkal, később a párunkkal, munkatársainkkal. Megtanítanak bennünket arra, hogyan osszuk meg a környezetünkkel a figyelmet, az elismerést, a szeretetet, sőt tárgyakat és tereket is. Elsősorban testvérünkkel tanulhatjuk meg, hogyan kell az egy szinten állókkal együttműködni feladatok elvégzésében, egészséges versenyben, és társas kompetenciáink fejlődhetnek a segítségükkel...
 

2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.