Szerző: Kirilla Teréz
2016.11.14.
Természetesnek vesszük, hogy egy író szenvedélyes olvasó is egyben, ám az, hogy zenerajongó is lehet, kevésbé evidens, hiszen esete válogatja. Alábbi beszélgetésünkben Dragomán György írót kérdeztük a zenéhez fűződő kapcsolatáról.
Vajon hogyan hallgat zenét Dragomán György, az író? Szenvedélyes zenehallgatónak tartja-e magát, vannak-e ezzel kapcsolatos rituáléi, és egyáltalán hogyan kezdődött a zenével való kapcsolata? Feltételezem – ahogy a legfontosabb dolgok az életben mindig ‒ egy ilyesfajta szenvedély is gyerekkorban kezdődhet…
Gyerekkorom alapzenéje a román kommunista rendszer által agyonnyomatott, és ezért mindenki által meggyűlölt román műnépzene, az úgynevezett curáj volt. Évekig tartott, amíg végre képes voltam rendes román népzenét hallgatni, abból is főleg a rezesbandákat szeretem. A gyerekkorom részét képezik apám elvadult éjszakákat átívelő Cseh Tamás- és Csajkovszkij-hallgatásai, meg az AC/DC, amit az egyik szomszéd fiúnál lehetett pénzért hallgatni. Tizenkét éves koromban pedig kaptam egy walkmant, ami nagyon klassz dolog volt, és onnantól kezdve szinte egyfolytában zenét hallgatok. Írás közben is természetesen, de az úgynevezett munkazenéim sokszor eltérnek attól, amit pihenésképpen hallgatok, az előbbiek ugyanis nemegyszer vad zenék rövid, agyonismételt loopjai. A spektrum döbbenetesen széles, a mexikói barokk zenétől a norvég black metálig, kortárs és klasszikus jazz, blues, komolyzene, elektronikus zene, hipp-hopp, punk, metál mindenféle extrém változata, irtózatos mennyiségű cselló, olasz operaáriák, reggae, barokk operák, alt-country, dubstep, tangó és neotangó, világzene Pakisztántól Spanyolországig, flamenco, rock, látszólag minden összefüggés vagy rendszer nélkül, mégis igen gondosan válogatva. Végtelen hosszú és változatos playlistjeim vannak, megesik, hogy Alfred Dellert a korai Sepultura követi, aztán Howling Wolf jön, utána meg José Manese, Billie Holliday épp olyan fontos nekem, mint Linda Perry. Tudom, ez elég brutálisan hangzik, de tényleg képes vagyok felváltva hallgatni Purcellt és Black Sabbathot, Telemannt és Robert Johnsont, Exumát és Victor Cojt, Bartókot és Bad Religiont. Folytassam?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.