2016. december 21., szerda

HÍR TV - MAGYARORSZÁG LEGPROFIBB HÍRCSATORNÁJA ÉS AZ ATV LECSÚSZÁSA

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2016.12.20.


...Nem is 2010-ben kezdődött az ATV hírrészlegének fokozatos lecsúszása, hanem jóval korábban. Egyre több volt a baki, a „beszélő fejek” köre leszűkült ugyanarra a 8-10 emberre, akiknek a válaszát egy-egy ügyben már kívülről fújta a közönség. Még az is előfordult, hogy a népszerű műsorvezető kicsit belezavarodott a saját kérdésébe, amit érthetővé tett a megfeszített munka – de rávilágított arra is: a háttérstáb bizony nem áll a helyzet magaslatán. (Ennek is lehet több oka, de ez tényleg az ottaniak belügye.) Személy szerint kifejezetten feszengve néztem a sokak által „bátor” kiállásnak nevezett affért, amelyet a főpolgármesterrel közösen követett el a műsorvezető. Mellesleg: szerintem nem a mai kormányfő, nem egyik vagy másik politikai „tényező” tiltotta meg Tarlósnak a további szereplést. Egyszerűen a felesége vetett véget a nyíltszíni liesonnak.

2010 csak meggyorsította a lecsúszást. Bár számomra addig is érhetetlen volt, hogy egy hitkereskedésben sikeres családi vállalkozásnak miféle érdeke fűződik egy, még a fékezett habzású változatban is sok pénzt felemésztő hírműsor fenntartásához. Ma sem találok más magyarázatot: a tévé sugárzási lehetőségekről az állam – nevében az éppen többségi kormány dönt. A gyülekezet tehát áldozott valamennyi pénzt arra, hogy az épp regnáló kormányt megvesztegesse némi műsoridővel. Csak emlékeztetnék: az ATV neve az Agrár TV-ből rövidült – a rendszerváltozás körüli években ugyanis eredetileg a mezőgazdasági lobbi kapta meg a lehetőséget. (Ahogyan a Klubrádió frekvenciáját a Magyar Autóklub – ezért kell ma is negyedóránként közlekedési híreket is adnia az adónak.) Erre tenyerelt rá jó érzékkel a hitszónoki család. Sokan nem értették: hogyan lehet ugyanazon a csatornán órákig nyomni a 700-as klub bornírt pénzgyűjtő szövegeit, meg pl. Kálmán Olga szikrázó beszélgetéseit. Hát így: hogy nincs egyik a másik nélkül.

2010 után az egész pályás letámadás érdekes módon elkerülte a csatornát. Bár voltak apró jelek. Például egyre nagyobb szerepet kapott a többkötetes „sztárriporterré” vált egykori sportriporter, akinek a „párbeszédet” szolgáló műsorai nem annyira a megbékélést, mint a megdöbbentő felkészületlenséget árasztják. (Külön polémia tárgya lehetne, hogy a ’90 utáni magyar sajtóban miért pont valahai sportriporterek csináltak rakétasebességű karriert.) Nem beszélve a jobb napokat látott illetékes elvtárs szakmai és emberi öregedésének kínos látványáról. Ne tessék találgatni: Havas Henrikről van szó.

A csúcspont az volt, amikor a vallási ügyekbe pofátlanul beleavatkozó, sőt magát egyedüli kánonként tételező kormánytöbbség „történelmi egyház” státuszt ajándékozott az alig pár tíz éve működő gyülekezetnek – az ezzel járó jelentős pénzekkel együtt. Ehhez persze kellett az is, hogy a hitkereskedő megmutassa: akár több tízezer embert is képes mozgósítani a „vallásszabadság” védelmében. Ahol természetesen a ma már bulibáróként elhíresült propagandaminiszter is kifejthette kormánya nyálas közhelyeit a vallásszabadsággal, ezen belül a zsidó vallással kapcsolatban. (Mellesleg: ott voltam ezen a tüntetésen, és megfogadtam – soha többé nem megyek el egyetlen vallás mellett-ellen álló megmozdulásra. Ezek bohócot csinálnak istenből – bármelyikből –, amit én hívő ateistaként nem tűrhetek.)

Az ATV – és Kálmán Olga – ügyében tisztáznunk kell egy-két közkeletű félreértést sajtószabadság ügyben. A sajtószabadság nem azt jelenti, hogy ugyan erősen korlátozott lehetőségek között, de bárki elmoroghatja kifogásait. Ebből a szempontból a Kádár rendszerben kifogástalan volt a sajtószabadság: tessék kézbe venni egy hetvenes-nyolcvanas évekbeli Élet és Irodalmat, Társadalmi Szemlét, Mozgó Világ-ot, vagy éppen az ekkoriban nyilvános terjesztésűvé vált Figyelő-t. Vagy meghallgatni egy klasszikus 168 óra-t, megnézni egy Nemzetközi Szemle-t a korabeli tévében.

A sajtószabadság feltétele az információszabadság: vagyis az, hogy a köznek minden olyan információhoz joga van hozzájutni, ami a köz ügyeit illeti.

Aztán tessék számba venni azt a mintegy tucatnyi, legutóbbi években a Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) többsége által elfogadott titkosítási törvényt.

A sajtószabadságnak semmi nem olyan hatásos ellenszere, mint a tények elhallgatása. Ennek része az is, hogy pl. kormányilletékes nem beszél, nem válaszol „ellenzéki” sajtónak. Az ATV-ben is egyre kevesebb Párt-beli volt hajlandó megnyilatkozni, kérdéseire válaszolni. Hogy ez a csatorna tulajdonosainak döntése volt-e, nem tudni, de nem is érdekes. A lényeg, hogy egyre unalmasabbá váltak a szereplő személyek – még Kálmán Olga is. Ő pedig nem hülye, szerintem világosan látta, hogy a kinevezett kormányidiótákkal folytatott süketek párbeszéde nemcsak fölösleges – unalmas is. Ez pedig tévéműsor esetében megbocsáthatatlan. Nemcsak azért, mert egyre kevesebb a bevétel a reklámokból. Ugyan melyik, magára valamit is adó újságíró szeretné egy egyre fogyatkozó és idősödő, kevéssé szofisztikáltan gondolkodó rajongótáborral beérni? Ami azt is jelenti: elveszítik a szavai a súlyukat, elmondhatja szentenciáit százszor, ezerszer, de a kutya sem figyel rá.

Élesíthették a helyzetet az ATV körülményei: a családi „hírigazgatóság” tökéletes dilettantizmusa, a fösvénység, ami nem engedte a műfajok sokszínűségében megmutatkozni a a köz tájékoztatása – igenis! – szépségét, felelősségét – szerintem hozzájárult, hogy a változatlanul éles eszű, ám a korral már tapasztaltabb Kálmán Olgát is arra késztették: nézzen már körül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.