A FINNEK LEVÁLTJÁK A KÖZÉPKORI PROTOKOLLT

TANÍ-TANI ONLINE BLOG
Szerző: Máth János
2017.03.26.

A hír: Finnországban azt tervezik, hogy az iskolában (legalábbis részben) megszüntetik a tantárgyak szerinti oktatást. Helyette a diákok témaköröket fognak tanulmányozni, és e tevékenységek kapcsán ismerkednek meg az adott témakörök mélyebb megértéséhez szükséges matematikai és egyéb elméleti ismeretekkel is. Természetesen érthető, ha ez sokakat meglep, de a finnek tervezett, bevezetés alatt álló lépése, noha minőségi ugrást jelent a közoktatásban, valójában teljesen logikus. Arra utal, a tudomány, a pedagógia és a politika képviselői egyaránt megértették, hogy milyen változásokat hozott a digitális kor, és hogy ebből mi következik. Ahhoz mérhető, mint amikor a reformáció nyomán az emberek anyanyelvükön olvashatták végre a Bibliát. Azok, akiknek addig csak latinul volt elérhető a Szentírás, miközben nem tudtak latinul.

A tudás temploma

Ráadásul a finnek lépése nem csak mérhető a reformációhoz, de bizonyos értelemben hasonlítható is hozzá. A kulcsfogalom a tudás temploma, mely a régi időkben még nem különült el nagyon a hit templomától, hiszen minden dolgok tudását ugyanazok őrizték: a hozzáértők, a beavatottak, a templom emberei. És noha a különválás után a világi tudományok arculata sokat változott, sok minden emlékeztet a régi időkre.

A tudás templomában – többek között – ugyancsak jelen van a nyelv problémája, csak itt a latin helyett az elvonti nyelvet beszélik, melyben hemzsegnek a képletek, idegen kifejezések, absztrakt definíciók. Ez önmagában nem baj, hiszen a komoly tudománynak ez a nyelve, amit megfelelő képességek és több-kevesebb befektetett munka árán el lehet sajátítani. Az oltár közelében illik is ezt beszélni, de hátrébb, a hallgatóság soraiban egészen más nyelvhasználat dívik.

A régi időkben természetes volt, hogy csak a beavatottak, az elvonti nyelvet beszélők foglalkoztak tudománnyal, a többiek meg eldolgozgattak a hétköznapi világban, elbeszélgettek a saját nyelvükön, és mindenki hiteles volt a saját szerepében. Később – úgy 50-60 éve – a tudomány eredményei kissé felforgatták a világot, pl. Föld körüli pályára állították az első műholdat (oroszul szputnyikot), felfedezték a DNS-t, és megalkották a lézert.

A tudomány diadala volt ez, és a tudósokat áthatotta lelkesedés, hogy eredményeiket mindenkivel megismertessék. A gondolatot tett követte: az egész lakosságot beterelték a tudás templomába, még a kisgyerekeket is. Bár a szándék nemes volt, az eredmény elmaradt, mert továbbra is csak elvonti nyelven prédikáltak.

A népnek definíciókat, képleteket kellett betanulnia, számokat behelyettesíteni a betűk helyére, és a képletek igazságát általában másik képletekkel támasztották nekik alá. A tananyag mennyisége is folyamatosan nőtt, az egyes tudományágak képviselői egymással versengtek (versengenek), hogy melyik szorít ki magának többet az oktatási időből. Ráadásul többnyire olyan dolgokat tanítottak, ami ugyan a tudósok szívének kedves, de a legtöbb ember számára lényegében haszontalan.

Ettől az egésztől a nép kellően butának érezte magát, de becsülettel leszolgálta bent az idejét, aztán kiszellőztette a fejét, majd keresett magának valami rendes munkát odakint. A beavatottak utánpótlása azonban így is biztosítva volt, és a többiek sorsa valójában senkit nem érdekelt. Senki nem tette fel a kérdést, hogy ők mire mennek ezzel az egésszel, vagy hogy ehelyett mire lenne inkább szükségük?

ITT OLVASHATÓ