2017. március 18., szombat

BEJRÚT, A KÖZEL-KELET FÉLELMETES PÁRIZSA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Gábor
2017.03.18.


Egy ideje már gondolkozom azon, milyen sok kategóriája van a határátkelésnek. Hiszen határátkelő az, aki végleg külföldre költözik, de az is, aki rendszeresen hónapokat tölt másik országban, ide tartoznak az ingázók, és végül, de nem utolsósorban én annak tartom azokat, akik ugyan Magyarországon laknak, de annyit utaznak, hogy idejük jó részét külföldön töltik. Utóbbi csoportról eddig elég kevés poszt volt, ezért örültem Gábor jelentkezésének. No meg azért, mert nem akármilyen országokban járt, amiket remélhetőleg majd több posztban bemutat. (Nem beszélve a fotókról, amiket külön köszönök neki.)

„Hadd kezdjem némi bemutatkozással. Úgy alakult az életem, hogy szinte kódolva vagyok a határátkelésre. Több kontinens országaiban éltem hosszabb-rövidebb ideig (Mexikóban, Etiópiában és Angliában).

Most azonban nem erről az időszakról szeretnék beszámolni, hanem az elmúlt évekről. Közgazdászként üzletfejlesztéssel foglalkozom, és egy nagy nemzetközi cég munkatársaként időm nagy részét az elmúlt években utazással töltöttem.

Olyannyira, hogy (noha Magyarországon élek) az elmúlt 3,5 évemben a naptári napok felében külföldön voltam, olyan régiókban, amelyek talán érdekesek lehetnek a blog olvasóinak: a Közel-Keleten, a volt Szovjetunió országaiban, Észak-Afrikában és Európában. Múltkor elkezdtem összeszámolni, 37 országnál hagytam abba.

Amikor megkaptam a munkát, az alapfeladatom a piaci részesedés és az árbevétel növelése volt. Az iparág maga nem volt új, a munka jellege viszont igen.

A feladatom az volt, hogy a meglévő ügyfélkört építsem, cseréljem, új piacokat nyissak és keressek ezekben a régiókban. Rengeteg emberrel találkoztam, sok időt kellett eltöltenem a helyi viszonyok megismerésével, ami sokszor azt is jelentette, hogy a helyi cég helyi emberének autójában mentünk vidéki városokba, szóval nem csak a fővárost láttam, ami azért csalóka lehet egy kicsit.

A magam szórakozására kezdtem dokumentálni az első pillanattól ezeket az utakat, mert úgy gondoltam, ez másfajta betekintést enged egy adott országba, mintha egy tengerparti (már ahol van…) ötcsillagos komplexumban lenne az ember. Arról nem is beszélve, hogy nekem sosem jutott még eszembe, hogy fogjam a családom, és azt mondjam, na, idén elmegyünk Kirgizisztánba nyaralni.

Őszintén szólva az elején gondolkodtam azon, melyik történettel, országgal kezdjem, hogy elég érdekes legyen, aztán arra jutottam, hogy kezdem a legelején.

Az első utam a főnökömmel és (egyébként japán) elődömmel közösen zajlott. A célállomást még az elődöm választotta, ő búcsúzott, engem pedig bemutatott, akinek kellett.

Hát így indultunk el elsőként Bejrút
ba:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése