2017. június 24., szombat

A HÁROMMILLIÓ KOLDUS ÉS HORTHY, A KIVÉTELES ÁLLAMFÉRFI TÖNDÖKLÉSE

24.HU
Szerző: Radnóti Zoltán rabbi
2017.06.24.


Orbán Viktor miniszterelnök úr egyes-egyedül a magyar népet felejtette ki valahogy a beszédéből és nekem, a hitközségi rabbitestület elnökének hiányérzetem van emiatt.

Igazán kár, hogy pont ilyen jeles alkalmat hagyott ki Orbán Viktor beszédíró stábja, hogy pont akkor ment el mindenki nyaralni a világ végére, ahol se térerő nincs, se wifi, amikor átadták a felújított Klebelsberg-kastélyt. Bárkit is kért meg miniszterelnök úr, hogy gyorsan dobjon össze valamit az ünnepélyes avatásra, szeretnénk vele tudatni, hogy az illető csúnyán becsapta. Mert azért az az igazság, hogy a beszéd állításaival szemben mégiscsak felvethető egy és más, ami beárnyékolhatja Horthy kormányzó úr őfőméltósága (vitéz, nagybányai satöbbi-satöbbi) kivételes államférfiúi nagyságát. Mondanék néhány példát, ha nem zavarja meg az ünnepélyes hangulatot.

Á, nem a zsidók, hagyjuk most a zsidókat, azt a néhány százezret, akiket törvényekkel löktek ki a magyar nemzetből, az egyenjogú polgárok közösségéből, aztán deportálták és jórészt megölték őket. Ugyan ez sem zsidóprobléma, hanem mindannyiunké, de ne tegyünk úgy, mintha a zsidókon kívül mindenkinek ajándék lett volna az élet Horthy Magyarországán.

A fehérterror például – bár tagadhatatlanul volt némi pogromra emlékeztető, markáns mellékíze itt-ott – nem kizárólag zsidók ellen irányult. Egyebek mellett szegényparasztok, munkások, a szociáldemokrata vezetők és a Népszava újságírói is megkapták a magukét a feddhetetlen államférfiú hadseregének kötelékébe tartozó különítményes tisztektől. Somogyi Béla és Bacsó Béla újságírók valahogy kivégződtek azokban a követhetetlen ritmusú napokban – százakkal együtt egyébként – és gyilkosaik a nagy kapkodásban nem is vonattak tulajdonképpen felelősségre soha.

Különben is, útjában voltak kellemetlenkedő, a fehérterrort nehezményező cikkeikkel a kivételes államférfiú teljes kibontakozásának. Kihasználnám az alkalmat, hogy jelentsem: ezeknek a kerékkötőknek a neveit még mindig utca viseli a fővárosban. Meddig tűrjük még, hogy e kivételes államférfi, Horthy Miklós ellenségei ilyen kitüntetésben részesüljenek? Nem lehetne inkább az elegáns tiszt urakról elkeresztelni ezeket az utcákat? Prónay Pál és Héjjas Iván utca? Ez méltóbb lenne a folttalan kormányzóhoz?

Természetesen nem gondoljuk, hogy ez a néhány száz halott beárnyékolja Horthy dicső tetteit, hiszen miniszterelnök úr megmondta, hogy még a második világháborús „gyászos szerepvállalás”, a második magyar hadsereg pusztulása, fiatal magyarok tízezreinek halála és eltűnése a hazájuktól távol, a Harmadik Birodalommal kötött halálos szövetség és nyomában az ország történetének egyik legnagyobb katasztrófája, romok, pusztulás és teljes reménytelenség sem árnyékolnak be semmit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.