LENGYEL LÁSZLÓ: HÍD AZ ELBÁN

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2017.10.28.

Lehetséges, hogy az illiberális, nacionalista és populista európai államok és a liberális parlamentáris, európai jogállamok határa az Elbánál húzódik. Kaczyński Lengyelországa, Orbán Magyarországa, Babiš Csehországa, Fico Szlovákiája, sőt, Kurz Ausztriája és az AfD-Linke barna-vörös Kelet-Németországa, amelyek hátában Putyin autokrata Oroszországa magaslik határozottan, elkülönülni látszanak Merkel Nyugat-Németországától és Macron Franciaországától. De az is lehetséges, hogy Nyugat-Németország és Franciaország csak kicsiny, halálra ítélt szigetek Trump Amerikája, Hszi Kínája, May Britanniája, Modi Indiája tengereiben. A világ válasza a Nagy Recesszióra, a migráns-válságra, a társadalmi egyenlőtlenségre, a civilizációk ütközésére, vagyis az egész korábbi világrendszerre: jöjjön a nemzetek és nemzetállamok, a többségi erő, a vezérelvű rendszerek világa!

Tekintélyelvű fertőzés

De vajon egyesíti-e Trump az amerikai társadalmat, gazdaságot és politikát, hogy aztán integrálni tudja a világot? Nem. Trump még saját adminisztrációját, Kongresszusát se tudja integrálni, nemhogy az amerikai társadalmat. Sikerült-e a Brexit köré egyesíteni a brit társadalmat, gazdaságot és politikát? Soha ennyire nem volt megosztott és jövőjére nézve bizonytalan Britannia. Nemzeti egységbe forrt Kaczyński PiS-e körül Lengyelország? Nem. Az ország megosztott a fejlett nyugati és a fejletlen keleti részek, a nagyvárosok és a vidék között, zajlik a kultúrharc és a küzdelem az Európa-barát és Európa-ellenes erők között. Nemzeti populista egység alakult ki Babiš ANO-ja mellett? Nem. Hanem kormányzási zűrzavar és bizonytalanság. Vajon a nacionalista-populista erők kellő politikai, gazdasági és társadalmi erővel bírnak, és rendelkeznek tervekkel, programokkal, miként kívánják integrálni a „nemzetek Európáját”, vagy csak ahhoz van erejük, hogy megakadályozzanak bármiféle integrációt?

Csakhogy, vethetik ellene, Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński nem integrálni, hanem dezintegrálni, nem egyesíteni, hanem megosztani, nem megbékíteni, hanem harcba akarják vinni a társadalmat, felosztva mieinkre és rájuk, barátokra és ellenségekre. Az illiberális többségi rendszerek az "oszd meg és uralkodj" kényes egyensúlyán nyugszanak, ahol a hatalmon lévők azon igyekeznek, hogy intézményesen lehetetlenné tegyék a kisebbségnek a többséggé válást. A többi Elbától keletre lévő állam politikusai éppen azt tanulják Orbántól, hogyan kell kiiktatni a parlamenti ellenzéket, az alkotmányos ellensúlyokat, az utcai mozgalmakat, miként lehet egy képzeletbeli vagy valóságos szükségállapottal egy akolba terelni a választókat, s bizalmat ébreszteni az önkényesen elosztó és újraelosztó, ítélkező nemzetállam iránt Brüsszellel szemben.

A tekintélyelvű fertőzésnek nincs közvetlen összefüggése az adott országok gazdasági helyzetével, de annál inkább az adott országok belső szerkezetével. Látszólag semmi ok, hogy a jól működő, az európai felzárkózás első vonalában álló Lengyelországban megroppanjon a liberális demokrácia, annál inkább, ha a nyugat-lengyel, de általában a virágzó nagyvárosok és a keleti vidék kisvárosai és falvai közötti ellentétet nézzük. A liberális kapitalizmus nem oldotta meg a nagyvárosok és az elmaradó vidékek egyenlőtlenségét, s mindkét fél új osztozást követel a forrásokban, a munkaerőben és a fejlesztésekben. Varsó és Łódz, Gdańsk és Poznan ellentéte a keleti vidékkel épp olyan, mint New York és Los Angeles, Boston és Seattle szembenállása a közép Trumplandjével, Londoné és az észak-angliai vidéké, mint Budapesté és Győré, Szegedé és Veszprémé, illetve az északkelet- vagy délnyugat-magyarországi lepusztult vidéké, vagy Nyugat- és Kelet-Németországé. Kelet-Magyarország, Kelet-Lengyelország, Kelet-Németország, Kelet-Szlovákia választói úgy érzik, hogy se a fejlett Európához nem jutottak közelebb, se saját nagyvárosaikhoz - Budapesthez vagy Varsóhoz, Berlinhez vagy Pozsonyhoz. Az elmúlt huszonöt év nem nekik, hanem a globális, ezen belül a nyugat-európai és a budapesti elitnek kedvezett.

A fejlett, globalizációba bekötött nagyvárosok választói még több szabadságot, nyitottságot, és az európai integrációba való szorosabb bekötöttséget igényelnek, ellenben a lemaradók zárást és védelmet, nemzetállami újraelosztást, nagyobb világ/európai részesedést követelnek. Mind a fejlettek, mind a lemaradók közt vannak olyanok, akik hisznek benne, hogy jobban járnak, ha egyedül indulnak a nemzetek és nemzetállamok versenyében. Így a katalán nacionalisták bíznak abban, hogy jobb helyzetbe jutnak Spanyolországon kívül, ahogy a kelet-európai magyar, lengyel nacionalisták pedig a magyar és a lengyel szuverén nemzetállammal Brüsszel nélkül szeretnének boldogulni. A kérdés az, hogy a fejlett világok igazodnak-e majd a fejletlenekhez, az európai föderalisták a szuverenistákhoz, Merkel és Macron, Juncker és Tusk engednek-e Orbánnak és Kaczyńskinak, Maynek és Babišnak, vagy megfordítva. A középre tartó, EU-párti Németország és Franciaország fogja vissza magát Magyarország, Lengyelország, Csehország, vagy éppen Nagy-Britannia miatt, vagy az utóbbiak kényszerülnek részt venni a német, francia és európai közös tervekben?

ITT OLVASHATÓ