2017. december 16., szombat

GYARMATI ANDREA: SZORGALOM ÉS LUSTASÁG

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2017.12.16.



Valamikor az érettségi táján, vagyis nem tegnap, érdekes riportot hallottam a rádióban.

Mindig is szívesen hallgattam rádiót, sokkal gyakrabban tettem ezt, mint amennyit televízióztam.

Így alakult, és mivel a munkám miatt ma is sokat ülök autóban, amíg egyik betegtől eljutok a másikig, tájékozott rádiós vagyok. Gyakran megérint egy-egy mondat, mindig is szerettem ezeket a magvas, számomra fontos ideákat továbbgondolni, adott esetben a családommal, a barátaimmal megvitatni.

Néha azt éreztem,

még a hozzám közelállók is elcsodálkoznak, mi mindenen vagyok képes elmélkedni.

Ez az egész talán annak is köszönhető, amit akkor és ott az érettségi idején hallottam a rádióban. Nevezetesen azt mondta egy híresen okos ember (Hegedűs Géza bácsi), hogy muszáj az agyunkat is edzeni, különben megbutulunk.

Könnyű mindez fiatalon, amikor kitalálod, mi szeretnél lenni majd, ha nagy leszel, és teszel is érte sokat. Tanulsz, képzed magad, vizsgázol és diplomázol. Ez eddig rendben is lenne. Mindez feltétele, hogy az lehess – bármi –, ami lenni szeretnél.

Ám mi van később, amikor már nem kell vizsgára készülnöd,

mit tehetsz azért, hogy jó karban maradjanak az észbeli képességeid is?

Gyakorolni és még többet és többet gyakorolni szorgalmasan, nem ellustulni, mert ha ellustulsz, ellustul a gondolkozásod is, és akkor nagy a gáz. Így mondta akkor az okos bácsi a rádióban. Mindegy, mit csinálsz, de mint az izmaidat a konditeremben, a szellemedet is edzeni kell, és ő a maga részéről naponta megtanul egy új latin memoritert, és azt mantrázza. “Azta…”, gondoltam már akkor és azóta is, és akkor kezdtem, ha nem is latint és memoritereket, de verseket megtanulni. Úszás közben nagyszerű alapot jelentett a monotónia legyőzésére és bizonyos versek még ritmust is szolgáltattak a tempózás alatt.

Másrészt

sokat, sokfélét tudtam annak idején idézni, és ettől igen műveltnek tűntem.

Szóval igyekeztem, miképpen egész életem során, sőt, fontos volt, hogy ha már megtanulom ezt vagy azt a verset, akkor azt pontosan is tudjam.

Támadt azért ebből néhány grimbusz, mert amikor komoly edzés zajlott jelentős oxigénhiánnyal, nem igazán maradt másra esély, mint az erőlködésre, ám ha kevésbé megterhelő, de hosszú távot kellett úszni alapozás gyanánt, jól jöttek a versek. Mindaddig, míg el nem akadtam, mert az nagyon bosszantó volt. Így aztán

megkértem Anyut, aki az edzőm is volt, legyen nála az aktuális költő kötete, hogy kisegítsen, ha bajba jutok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése