Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.11.01.
Kedden volt 7 éve, hogy Stiaszni Éva metróvezető dolgozó kiugrott az ablakon, mert nem bírta elviselni, hogy tönkreteszi az életét az igazságtalan banki hitel.
A Szociális Fórum így emlékezett rá:
„Az 51 éves Stiaszni Éva nem tudta fizetni devizahiteles törlesztő részleteit. Voltak hónapok, amikor egyetlen fillért sem kapott kézhez a fizetéséből, mert egész járandóságát levonták tartozás címén. Három munkát vállalt, mégsem keresett annyit, hogy törleszteni tudja 2006-ban felvett 4,8 millió forintos tartozását, melyet 2007-ben kiváltott egy svájci frank alapú 5,5 millió forintos hitellel. A Raiffeisen Bank felmondta a szerződését. A földhivatali tulajdoni lap szerint tartozása 134.618 forint főkövetelésből és járulékaiból állt. Soha, senkinek sem panaszkodott, és nem is kért segítséget – mesélte édesanyja és lánya. Lányának küldött utolsó SMS-üzenete így szólt: „Nagyon szeretlek, de már nem bírom ezt az igazságtalanságot. Bocsáss meg nekem!”
De nem csak ő lett a rendszer áldozata. Ott van a rokkantnyugdíjas tűzoltó esete, aki azt hitte, rendben intézi a gondozója a számláit, de az elsikkasztotta a pénzt, amit ő már csak akkor tudott meg, amikor jöttek kilakoltatni. Ezt nem várta meg, felkötötte magát.
És persze nem csak önkezükkel vetnek véget életüknek a rendszer áldozatai, akiket támogatással, szociális munkával, segítséggel, egy igazságos, az embert értékként kezelő társadalommal meg lehetne menteni. Ott vannak az utcán vagy otthonukban megfagyók, a kórházi fertőzések áldozatai, a kilakoltatások miatt lassú halálra ítéltek, a munkanélküliségből kiverekedni nem tudók, a depresszió, a pénztelenség áldozatai.
Őket mind-mind meg tudná menteni az állam, a társadalom, ha lenne erre szándék, akarat és tett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.