2019. január 31., csütörtök

AHOL MÉG A MELEGET IS ÁRUBA BOCSÁTJÁK - A SZOCIÁLIS TŰZIFÁT A FIDESZES POLGÁRMESTER HÚGA VÁSÁROLJA FEL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DOROS JUDIT
2019.01.31.


Az ország egyik legszegényebb falujában nem számít a holnap: amin ma eladhatnak, azt eladják.

Rongyokkal, kartondobozokkal, műanyag palackokkal, adománycsomagokból származó cipőkkel, ruhákkal, gumidarabokkal fűtenek az ország legszegényebb falvaiban: ezek egyike a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabura. A háromezerkétszáz fős településen hivatalosan is közel hetven százalékos a munkanélküliség, de ha a közmunkásokat nem számítjuk, ez az arány elérheti akár a nyolcvan-kilencven százalékot is. 

Élni nemigen, legfeljebb túlélni lehet ilyen körülmények között. A huszonkétezer forintos szociális segély, a gyerekek után járó gyes vagy gyed, a nagymama kicsi nyugdíja, a lakhatási támogatás, az eseti szociális segély, s az alkalmi munka – ez adja egy-egy család jövedelmét. Húsra, tejre ebből aligha futja, a gyerekek nagy része az iskolában kap tápláló ételt, otthon leginkább tészta és főtt krumpli, vagy zsíros kenyér kerül az asztalra. 

Másfél köbméter tűzifa itt nem egyszerűen azt jelenti, hogy melegebb lesz a nappaliban, vagy éjszaka nem kell nyakig húzni a dunyhát. Itt ennyi fából akár két hónapot is kihúzhat egy család, mert a legnagyobb mínuszokban egyetlen szobában húzódnak össze, ott alszanak, tévéznek és főznek a sparhelten. Ez a mennyiségű szociális tűzifa a Belügyminisztérium pályázatának köszönhetően minden rászorulónak járna – vagyis gyakorlatilag az egész falunak. Járni jár ugyan, de valahogy mégsem jut el hozzájuk, vagy ha mégis, nem ők tüzelik el. 

Turó Flórián helyi önkormányzati képviselő néhány hete egy testületi ülésen vonta kérdőre a polgármestert: miért csalnak a kiosztott fával, miért kapnak kevesebbet az előírt mennyiségnél a családok, s miért van az, hogy a polgármester húga fillérekért vásárolja fel a szociális tűzifát a kiszolgáltatott helyzetben lévő rászorulóktól? A felszólalást egy helyi aktivista, Turó Vilmos kamerával rögzítette, mire a polgármester berekesztette az ülést, kivonult, és rendőrt hívott. Az eseményt megelőzte egy bejárás: a képviselő a faosztás helyszínén mérte le azokat a kalodákat, amikbe a fát tették, s megállapította: az egy erdei köbméter – ami 1 méterszer 1 méterszer 1,7 méter – helyett minden családnak az előírtnál fél erdei köbméterrel kevesebb jutott, mert húsz centiméterrel alacsonyabb, vagyis csak nyolcvan centiméter magas volt a kaloda. 

Turó Flórián szerint a falu vezetői nyerészkednek a tűzifával, s kihasználják a szegények kiszolgáltatott helyzetét. A fakiosztást egyfajta jegyrendszer alapján végzik, de akadt, aki három napi sorban állás után sem jutott hozzá a fájához. Kiderült: azokat vették előre, akik később eladták a saját fájukat a polgármester húgának – ő egyébként közmunkásként dolgozik a faluban, így a helyiek szerint rejtély, milyen forrásból képes hatalmas mennyiségben felvásárolni a fát.

– Négy-ezerötszáz forintot fizetett egy köbméter fáért a polgármester húga – mondták el a faluban többen is. Arra a kérdésre, miért adták el potom pénzért a piacon 25-30 ezer forintba kerülő tűzifájukat, azt válaszolták: az asszony azonnal fizetett, s így legalább hozzájutottak valamennyi pénzhez, amiből élelmet vehettek. Hogy mivel fűtenek, ha eladták a saját fájukat, arra a legtöbben a vállukat vonogatták, valahogy majdcsak lesz, mondogatták.

– Most persze mindenki arra gondol, hogy elmennek majd fát lopni – mondta Turó Vilmos, a Fiatal Romák Országos Szövetségének aktivistája de a szavai szerint a vízügyi igazgatóság az utóbbi időben megerősítette az ártéri erdők védelmét, így fát lopni már nem is olyan egyszerű. Ráadásul a büntetés is magas, a korábbinál így jóval kevesebben kockáztatják a tolvajlást. Fa híján így marad az ilyen-olyan hulladékanyag, amivel tüzelnek otthon...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése