Szerző: VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2019.02.15.
1. Mielőtt a múltba révednénk, nézzük a jelent! A rasszista sorozatgyilkosság nem egyedülálló régiónkban, éppen zajlik egy hasonló elfelejtett szomszédunkban, Ukrajnában, ahol kárpátaljai magyar ajkú romák ellen ukrán szélsőjobbosok, a pogromkozákok és feketeszázak méltó utódai intéztek támadásokat Kijev és Lemberg külterületein. Az egyik halálos áldozatot Pap Dávidnak hívták, a másik áldozat vezetéknevét nem sikerült megtudni, keresztneve Aranka. Persze hallottuk azt is, nem mástól, mint a korábbi emberminisztertől, „nem tudni, a határon túli magyar ajkú roma közösségek tehertételt vagy erőforrást jelentenek-e”. Abban a helyzetben, mikor a jelenlegi magyar állam az Európai Unióban az orosz érdekek hangos kardcsörtetője, legnagyobb szomszédjával, Ukrajnával kötözködése mindennapos, nem hajlandó megérteni, hogy az ukrán nyelvtörvény nem a magyarok ellen irányul. Itt ráfordulhatunk a hazai romagyilkosságokra, ahol a jogerős ítélet ellenére homályosan látunk, illetve látnánk, ha ez szélesebb körben érdekelne bárkit is.
A magyar állam hezitál, ha nyomozni kell, titkosszolgálatilag extrémistákat látókörben tartani, tisztességes vádiratot produkálni, köztelevízióban, rádióban az eseményekről, bírósági eseményekről is, tisztességesen tudósítani. Ha Viktor Klemperer-i (A Harmadik Birodalom nyelve, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1984.) alapon nyelvészkedünk a NER szóhasználatában, akkor láthatóvá válik, pártunk és kormányunk rasszistán gondolkodik hazánk legnagyobb kisebbségéről, a cigányságról. Nemcsak a „tehertétel/erőforrás” kapcsolat utal erre, de az itt nem elemzendő menekültválságos, „migráncsos”, Jud Süss-ös plakátkampányhoz kötődő miniszterelnöki mondat is: „...valakik, valamikor úgy döntöttek, hogy nekünk nagyszámú cigánnyal kell együttélnünk”. Klemperer elégedetten csettint az idézett tagmondat elemzése során. „Valakik, valahol, valamikor”: misztikus homály, arcba húzott kámzsa, velünk élő Trónok harca, XV. századi Bilderberg-csoport, illuminátusok és Opus Dei, leginkább persze Cion Bölcsei, hisz’ a magyar zsidóság „biológiai fegyvere a cigányság”. Jó, utóbbit már nem a miniszterelnök mondta, hanem valamelyik csahosa.
A tíz év előtti romagyilkosos idő 2006-ban kezdődött. Az elkalkulálás, rosszkor, rossz helyen elmondott „szenvedélyes igazságbeszéd” (Nádas Péter szava); majd a válaszként jövő csőcselékpolitizálás, székházrombolás, gyújtogatás, rendőrautóból vezénylő Toroczkai, kelet-, közép- és dél-európai modell; Lenin, Hitler, Mussolini kottája, esetleg Juan Peróné. 2007. augusztus 25.: a Magyar Gárda megalakulása a budai Várban a „felszállni rajban” jelszavával (Für Lajos volt védelmi miniszter). A Magyar Gárda megalakulásának nézői voltak a későbbi debreceni halálkommandó tagjai, Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt, valamint a „koronatanú” Nyafi, Fehérné Nyalka Éva, Kiss Árpád szeretője. Az M3-as autópályán hazafelé azon tanakodtak, hogy „jó dolog ez a Gárda, de egy vicc, nincsen fegyverük”. Kiss Árpád öccse, István 1995 óta nemzetbiztonsági megfigyelés alatt állt – részese volt a helyi Véres Kard nevű szkinhed csoportosulásnak, mely meggyalázta a debreceni zsinagógát 1995-ben, Loki-ultra stb. –, ám megtudta, hogy 2008 elején megszüntették a telefonlehallgatását. Pont akkor, mikor titkosszolgálati műszóval „fegyverbeszerzési törekvései” lettek. 2008. márciusban a Szolnok melletti Besenyszögön, magukat rendőrségi kommandónak álcázva éjszaka rajtaütöttek egy vadász házán, egy golyós és több sörétes vadászfegyvert raboltak el. A fegyverrablások száma Magyarországon minimális, ez az eset ráadásul különösen erőszakos és megtévesztő volt, ezért meglepő, hogy néhány hónap sötétben tapogatózás után a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőrség feladta a nyomozást. A későbbi vádirat és az elsőfokú ítélet szerint itt a halálbrigád alaptagjain kívül jelen volt egy negyedik ember is. A másod- és a jogerős harmadfok már nem foglalkozik a negyedik ember problémájával. 2013 augusztusában a miniszterelnök utasította a belügyminisztert, hogy indítson új nyomozást, majd, jó fél év múlva mínuszos hír tudatta, hogy a nyomozást új eredmény nélkül lezárták.
A perkezdet és az ítéletek idején nagyszámú médiamunkás jelent meg a bíróságon, amúgy kongott az ürességtől, a sajtóban alig is jelent meg bármi, és különben is miről van szó?, „csak hat cigányról”. A konzervatív tendenciájú magyar igazságszolgáltatás történelmi távban is ódzkodik a terrorista minősítés kimondásától, történelmileg az 1919-es különítményesek sem terroristák, ők „hazafias jómagyaremberek”, akik túllőttek a célon. Budaházy György cselekményeinél alkalmazta a bíróság a terrorizmus paragrafusát (Btk. § 314.), ám neki kisebb súlyú bűncselekményei voltak: közlekedés akadályozása (az Erzsébet híd lezárása, 2002. június), illetve nyolc napon túl gyógyuló testi sértés (Csintalan Sándor félig agyonverése)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.