2019. február 28., csütörtök

"ISMÉT AZON GONDOLKODOM, HOGY ELMEGYEK"

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Dini
2019.02.28.Ű



Az Európai Unió és a határátkelés természetéből fakad egyfajta állandó mozgás, ami azt jelenti, hogy sem a külföldre költözés, sem a hazatérés nem feltétlenül végleges és megmásíthatatlan döntés. Ennek példája Dini története, aki Londonból költözött vissza Magyarországra, de

„Rendszeresen olvasom a bejegyzéseiteket, cikkeiteket. Látom, most épp a hazatérés foglalkoztat titeket így gondoltam megírom a saját történetemet nektek.

Harmincegy éves vagyok, vendéglátós. Szinte napra pontosan 2 éve, hogy újra „itthon” vagyok, de inkább úgy mondanám, hogy Magyarországon. Előtte hosszabb ideig Londonban, előtte Norvégiában is éltem. Akkor még a volt feleségemmel.

Én kértem, hogy költözzünk haza


A család miatt kértem én, hogy jöjjünk haza, nem azért, mert olyan rosszul ment a sorunk. Szóval 2017 februárjában hazaköltöztünk Budapestre Londonból. A családom örült a döntésnek és a barátok is segítettek újra jól érezni magunkat.

Nekem gyorsan ment a munkába állás, viszont a feleségem itthon ült 4 hónapig. Nem tett jót neki lelkileg, hogy a jól menő Mayfair-beli csúcséttermi management pozíciójából itt nem kellett akkor senkinek.

Nagy nehezen egy négycsillagos business szállodába vették fel recepcióra, nyilván nem valami nagy fizetésért - a szakmai oldalát nem is említeném. Igazán én sem találtam a helyemet vagy egy évig.

Biztos megélhetés helyett érzelmek


Közben annyira megromlott a házasságunk is, hogy úgy döntöttünk, elválunk. Azóta valamivel jobb irányba mennek a dolgaim. De kellett ez a két év, hogy fejben ide érjek.

Nehéz döntést kellett meghozni azzal, hogy az érzelmeket választottam a biztos megélhetés helyett. Londonban egyre minden csak jobban ment, lassan, de biztosan.

Amikor munkát kerestem itthon, mindenhol azzal jöttek, hogy nem tudnak versenyezni a londoni fizetésekkel, de erre mindig az volt a válaszom, hogy sokkal inkább a munkakörülményeknek kellene megfelelőnek lenni és nem a fizetéseknek, mert ez Budapest és nem London.

Summázva a két év tapasztalatát, sajnos az én szakmámban pont a lényeg nem változott... a tulajdonosok. Szerencsére vannak már olyanok, akik felismerik, hogy változtatni kell és tesznek is határozott lépéseket, de még mindig messze van a kinti állapotokhoz.

A piac is változott, hiszen nőnek a bérek (az árakkal együtt) és nem az 5%-os ÁFA miatt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.