Szerző: BALÁZS PÉTER
2019.02.22.
Kezdjük életünk anyagi feltételeivel! A 4 százalék feletti gazdasági növekedés imponáló, de a magyarok ma jelentős külső forrásokból élnek és költenek. Ezek a folyamatok a saját erőnkből nem fenntarthatóak, ezért nem biztonságosak. Az EU-támogatások példátlanul sok erőt csatornáztak be a gazdaságba (GDP 4-5 százaléka), ez felpumpálta az építőipart, de alig hagyott nyomot a termelő szférában, az innováció és a humán tőke minőségi javítása területén. A külföldön dolgozók hazautalt megtakarításai is gyarapítják a vásárlóerőt, a beruházások jelentős része ugyancsak külföldről érkezik. Több hazai tőkére és okosan befektető tőkésre lenne szükség. A kormány hizlalja az új burzsoáziát, de a kiszemelt vállalkozók politikai, baráti, sőt családi kapcsolatok révén kerülnek be a nemzeti válogatottba. Túltáplált tőkésosztályunk hamarosan nehezebb időjárással találkozik. A külső források csökkenhetnek, az EU-nak kezd elege lenni adományai eltérítéséből, a világgazdaság a lassulás jeleit mutatja. Mi Európa részeként utazunk a hullámvasúton, de az EU is rendszerbeli kihívásokkal küzd. A hazai prognózisok a gazdaság lanyhulását jelzik jövőre, a kormány is meghúzta a vészharangot.
Ma az uniós pénzek képezik azt a hatalmas koncot, amelyhez sokan a politika eszközeivel próbálnak hozzáférni. A könnyű pénz túlkínálata szétzilálta a felhasználási oldalt. Felzárkózási stratégia nélkül az EU-alapok és mezőgazdasági támogatások a korrupció melegágyává váltak. Államilag vezényelt és legalizált korrupció történik: a rendszer testreszabott törvényei segítségével kaparintja meg a közpénzeket, és osztja szét a hatalom birtokosai között. Ezt nevezik az „állam elrablásának”. A korrupt gyakorlat a közbeszerzési piacon keresztül terjed, és fosztja ki az országot. A megrendelések valódi verseny nélkül „baráti” cégekhez kerülnek, ugyanazok a nevek ismétlődnek országszerte. A nyertesek nem elégednek meg a tisztes haszonnal, hanem árdrágítással és minőségrontással növelik a nettó bevételüket. A legkártékonyabb az egészben, hogy a jövő építése helyett könnyen és gyorsan megvalósítható projektek (díszkő, kilátó, szökőkút) tolakodtak előre.
Legfőbb erőforrásunk, a humán tőke lemorzsolódik és veszít az értékéből. Aktív és zömmel fiatal munkavállalók százezerszám hagyják el az országot. A munkaerőhiány az egyik fő akadálya az új, értékes befektetések fogadásának. Az oktatás és az egészségügy igen rossz állapotban van, a prociklikusan stimulált gazdaság pedig veszélyes kanyarba kerül. A munkaerő-utánpótlás hosszú távon a népszaporulat eredménye, de rövid távon a népmozgástól függ. A Nyugatra távozott több mint félmilliós tömeg háborús emberveszteségekhez mérhető, az 1956-os „disszidálásoknak” közel háromszorosa. A lakosság viszonylag jól fogadja a szomszéd országokból érkező magyar és nem magyar munkavállalókat, sőt a könnyen integrálódó kínaiakat is. Távolabbi vidékek színes szülötteivel nehezebben barátkozik meg, még akkor is, ha értékes szaktudást hoznak magukkal, és megtanulnak magyarul. A „migránsokkal” szembeni hecckampány rontotta az esélyeit annak, hogy alkalmas feltételekkel friss munkaerő táplálja a magyar gazdaságot, segítsen eltartani a nyugdíjasokat és ápolni az időseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.