2019. április 2., kedd

SÖTÉT INDUL ÉS VESZT

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2019.03.29.




Végül is teljesen mindegy, Orbán maga kérte saját pártjának felfüggesztését, vagy pártcsaládja túlnyomó többségének akarata szerint született a döntés, bebizonyosodott, hogy annak az alakoskodó, jellemtelen politizálásnak, amit az elmúlt tíz évben, de a 2015-ös menekülthullám óta különös buzgalommal folytat, magára valamit is adó közegben nem lehet más a vége. A Néppárt az utolsó pillanatban ugyan, lassan és kényszeredetten moccanva, de mégiscsak tett ellenlépést. Nem döntő erejűt, hiszen jogilag Orbán emberei még a néppárti sorokban ülnek, de ahhoz elégségeset, hogy szertefoszlassák a kormányfő álmait, amelyek nyilván akkor is irreálisak és zavarba ejtőn megmosolyogtatók voltak, amikor Orbán koponyájában megszülettek: mondván, ő lesz az, aki megreformálja az unió legerősebb pártszövetségét. Amilyen hosszan húzódott ez a folyamat, olyan gyors volt a végjáték: februárban még saját nagyságától megszédülten olyan kampányba kezdett, amiről maga sem tudta, mi lesz a vége, környezetéből meg már rég kihullottak olyanok, akik esetleg szólhattak volna neki. A házelnök saját hivatalától részegülten osztogatta eszelős büntetéseit, az államelnök pedig arról beszélt, ha elfogy a víz, szomjan hal itt mindenki.

Orbán nem több mint három hónap alatt jutott el beteges reformvízióitól odáig, hogy a reformálni szándékozott közegben köznevetség tárgya legyen. És ha nem volt elég a megszégyenülés saját pártbelijei között, akkor még hátra volt a valószínűleg legsúlyosabb mozzanat, egy nemzetközi sajtótájékoztató, ahol szimplán kinevették. Azt akarta elhitetni az ott ülőkkel, hogy a Soros–Juncker-plakátok nem kampányelemek voltak, hanem a kormány tájékoztató jellegű közlései. Ha nem lett volna még világos, akkor elég nagy érdeklődés mellett érzékeltette, mit is jelent Magyarországon a kormány tájékoztató tevékenysége: lehetőleg közpénzen lejáratni azt, aki Orbánnak nem tetszik.

De most messzire ment. Pontosan nyilatkozott Török Gábor a Magyar Narancsban, amikor azt mondta, „a miniszterelnök hiába a magyar politika kommunikációs zsenije, ha valami gond, bizonytalanság van, az egy-két napig mindig meglátszik a fideszes megszólalókon”. Ez most nem egy-két napig, hanem egy hétig tartott. Orbán aztán néhány napja eldöntötte, hogy ismét Euró­pa megmentőjeként lép a színre, annyi változott, hogy Soros helyett a birodalomépítés ellen küzd. A közrádióban maga jelentette be, hogy Európát már csak ő és az olasz belügyminiszter védi, kijelölve az irányt, kikkel is óhajt együtt ülni valahol a középtől jócskán jobbra...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.