2019. május 15., szerda

A PÁRIZSI NOTRE-DAME: MI ÉGETT LE, ÉS MIT ÉPÍTENEK ÚJRA?

QUBIT
Szerző: GUCSA MAGDOLNA
2019.05.15.



„Szánd meg a gyermeket, kíméld meg őt, itt a Notre-Dame előtt. […] Hogyha életét veszed, nem titokban teszed, mert lát, mert mindent lát a Notre-Dame” – énekli a templom lépcsőin a főesperes A Notre-Dame-i toronyőr című Disney-mese expozíciójában, a főbb szereplőket és az előzményeket felvázoló dalban Frollónak, a kegyetlen főbírónak. 

A cselekményt nagy vonalakban mindenki ismeri vagy a Disney, vagy Victor Hugo elbeszélésében. Isten szolgája, az esperes a mese egyszerű, ám szimbolikus nyelvén mutat rá a törvény szolgájának a párizsi gótikus székesegyház, a Notre-Dame jelentőségére: az isteni jelenlétet megtestesítő templom önmagában is látható tetteink és láthatatlan gondolataink tanúja.

A kortárs örökségvédelem persze elsősorban nem egyházi épületként tekint a Notre-Dame-ra, amelyet 1163-ban kezdtek építeni, és amely a francia forradalom óta állami tulajdonban áll, hanem olyan alkotásként, amely építészeti, építészettörténeti, történelmi, tudományos, városépítészeti, képző- és iparművészeti, kertépítészeti, régészeti és műszaki-technikatörténeti jelentőséggel bír a francia nemzet számára. Két technikatörténeti szempontot említenék, amelyek jól mutatják a körülményekhez képest szerencsés végkimenetelű (értsd: a falak nem omlottak le) április 15-i tűz által okozott pótolhatatlan károkat: az elpusztult tölgyfa tetőszerkezet a 13. századi ácsmesterség remekműve volt, amely szakma eredeti formájában érthető módon nem létezik többé, a négyezeti huszártorony pedig a középkorit imitáló 19. századi ácsmesterségé. Immár nem létező vagy pontosan sosem dokumentált munkaeszközök és több száz éves tölgyek hiányában a fedélszék rekonstruálható ugyan, de eredeti formájában nem állítható vissza többé...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése