Szerző: F. SZABÓ KATA
2019.05.05.
„Tanulj közgázt!”, „Menj tanárnak!”, „Biztos vagy te ebben?”, „Túl nehéz lesz az neked”, „Ez nem nőknek való szakma” – csak néhány „jó tanács” azok közül, amikkel a lányok szembesülnek, ha matekból, fizikából vagy informatikából tanulnának tovább. „Amikor egyetemre jártam, a villamosmérnöki szakon hetven fiú mellett egyedül voltam lány. Többször megpróbáltak kikezdeni, elvenni a kedvemet. Jöttek a megjegyzések, hogy én biztosan azért mentem át a vizsgán, mert lány vagyok. Pedig ugyanazt az anonim beugró tesztet írtam meg, mint mindenki más. Engem a természetemből adódóan nem lehetett letörni. Ez viszont nem mindenkire igaz, a legtöbben elkeserednek, elvesztik az önbizalmukat, ha ilyesmi éri őket” – meséli Hódosy Lucia, aki ezektől az élményektől nem függetlenül dolgozik a Nők a Tudományban Egyesületben (NaTE), amely idén már 8. alkalommal szervezte meg a Lányok Napját. Ezeken az alkalmakon felső tagozatos és középiskolás lányok előtt nyitják meg a kapuikat vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek az úgynevezett STEM – természettudományos, technológiai, mérnöki, matematikai – területekről, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többüket meggyőzzék: igenis van helyük ebben a világban.
Feltehetnénk a kérdést, hogy 2019-ben miért van szükség egyáltalán egy ilyen esemény megszervezésére, hiszen Magyarországon az oktatás éppen annyira elérhető a lányok számára is, mint a fiúknak, és ma már több nő szerez diplomát, mint férfi. A helyzet sok szempontból mégsem ilyen rózsás. „Még ma is vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeket az alapján osztják be a különböző matekcsoportokba, hogy lányok vagy fiúk – utóbbiak mennek az emelt szintűbe. Én sem kötöttem volna ki a villamosmérnöki pályán, ha annak idején a matek–fizika tanárnőm nem villantja fel előttem a lehetőséget, magamtól eszembe sem jutott” – árnyalja tovább a képet Hódosy Lucia, aki úgy gondolja: a legnagyobb baj az önbizalomhiány, a lányok sokszor el sem hiszik, hogy helyük lehetne ezeken a területeken. De sajnos akkor sem mindig könnyű a nők útja, ha úgy döntenek: belevágnak, és egy alapvetően férfiasnak tartott, például mérnöki vagy informatikai szakot választanak. A NaTE tud olyan esetről, amikor egy vidéki egyetem professzora a gépész karon egyszerűen azt mondta az egyik diáklánynak: amíg ő itt van, biztosan nem fog átengedni egy lányt az általa tanított tárgyból. Végül a lány csak a következő szemeszterben tudott levizsgázni, egy másik oktatónál. „Ha ezek a történetek eljutnak hozzánk, nem tudunk mást csinálni, mint melléjük állunk, biztatjuk őket, és segítünk abban, hogy hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, hogyan érdemes reagálni” – mondja Hódosy Lucia.
Azt, hogy a nőknek sokszor egyáltalán nem egyértelmű, hogyan tudnák a képességeiket a legjobban kibontakoztatni, megerősíti Mariann, a programban szintén részt vevő Nokia egyik mérnök munkatársa is. Iskolás éveiben a húga egész osztályát korrepetálta titokban matekból, és soha fel sem vetődött benne, hogy ezzel a tudással mást is kezdhetne, mint hogy a tanári pályára lép. Gimnázium vége felé egy táborban egy fiú ismerőse ajánlotta a programozói pályát, amiről akkoriban még semmit nem tudott. A programozó matematikusi szak a szüleinek is kicsit misztikusnak tűnt, ezért arra biztatták, hogy tanuljon mellé közgazdaságtant is, biztos, ami biztos. És bár az egyetem elején még majdnem fele-fele volt a férfi-női arány, az első év végére mégis csak négy lány maradt, a többiek az első időszak kemény és száraz tantárgyai hatására úgy döntöttek, hogy ez mégsem nekik való. Mariann azt mondja, nem volt mindig könnyű lányként az alapvetően férfias közegben, viszont aki kitartott hosszú távon, elnyerte az oktatók elismerését is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.