EURÓPA JÖVŐJÉNEK SAJÁT LÁBÁT MEGETTE A FENE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.11.18.

...évek óta mi vagyunk Európa jövője, úgy állunk a saját lábunkon, hogy az már maga a dübörgés, össze vagyunk kapaszkodva, egy közös közép-kelet-európai nyelvet beszélünk, nem vagyunk alattvalók, mutatjuk az utat a haldokló Nyugatnak, erre meg most megtudjuk, hogy az egészből annyi igaz, hogy majd ezután fog kiderülni, hogy vajon tényleg a saját lábunkon állunk, vagy hazugság volt minden szavunk? Ezt így hogy kell érteni? Hogy lehetünk Európa jövője, ha még azt sem tudjuk, hogy a naponta eltemetett Nyugat-Európa nélkül egyáltalán meg tudunk-e állni a saját lábunkon? Kurvára fényes és szép jövő vár arra az Európára, amelynek a jövője mi vagyunk, ha az elmúlt, szétlopott évekhez képest a neheze még csak ezután jön.

Megmondom, mi van, nálam okosabbak már megmondták, tegnap is utaltam rá egy másik kontextusban: egy kisebb válság is simán padlóra küldi a költségvetést. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy az Orbán-kormány adópolitikája is pont olyan mint minden más, amihez az Orbán-kormánynak köze van. Sajátosan, a maga magyar módján létezik, és mint ilyen, jelentősen eltér az európai átlagtól. Érdekes elolvasni az erről szóló elemzést, itt és most annyit jegyezzünk meg, hogy az egzotikus kipcsak adórendszer oly módon épül fel, hogy rendkívül érzékeny a fogyasztás és a termelés visszaesésére. Ami azért gáz tehát, mert egy kisebb válság is hatalmas lyukat tud hagyni a költségvetés bevételi oldalán, egy potenciális összefosást pedig azt tudná mérsékelni, ha a kormánynak lenne valamilyen tartaléka az elmúlt években extrán beszedett adókból. Csakhogy a kormány nem képzett ilyen tartalékot az elmúlt években, a legkisebb gondja is nagyobb volt ennél. Tehát miközben 8 év alatt az uniós átlag duplájával nőtt a beszedett adó, az extra bevétel ellenére az adócsökkentés kormánya (höhö) többet költött, mint amennyi a költségvetésben megjelent. Tehát lefordítom Orbánra: nehéz idők jönnek. És valóban. A saját lábunkat megette a fene.

De ez nem baj, hiszen a NER filmrendezője így is nyeregben van még a szemétdombján. Kicsit bebaszott neki október 13-a, de aztán egy pár napos színházi jófejségnek álcázott látványos tanácstalanság után magához tért őkelme, az egyszemélyes önkény. Elkezdődött a bosszúállás. Ez pedig a legkönnyebben a törvénygyáron keresztül működik, úgyhogy az üzenet világos az ellenzéknek, minden hétnek, ennek a hétnek is ebben a tudatban érdemes nekifeszülni. Kussban kell maradni, tudomásul kell venni, hog a kétharmad ellen úgysem lehet tenni semmit, az elnyert településekkel kezdjenek, amit tudnak, a kormány segítségére ne számítsanak. A propagandacselédeknek is üzenem, hogy felejtsék el a visszatalálást a néphez. Ez az, ami ugyanúgy nem fog bekövetkezni, mint ahogy az sem, hogy a kormány tiszteletben tartja a választások eredményét, vagyis azokat a polgárokat is, akik nem rájuk szavaztak.

Ehelyett tolják a falig a retkes talicskájukat. Milyen falig? Műemléket bontanak a Várban azért, hogy Varga Mihály közepes képességének minisztériuma beköltözhessen. Ehelyett gyurcsányoznak, eszdéeszeznek és nyomják a karaktergyilkot minden oldalról. És ehelyett válogatott alászolgák azon izzadnak, hogy miként lehetne tovább szopatni az ellenzéket. Az ifjabb Lomnici nevű, aki már a főváros elköltöztetésének zseniális ötletével is bepróbálkozott, most újabb okosságot talált ki: törvényben kellene előírni a politikusok számára a nemzeti minimumot, amelyhez magyar állampolgárok által megválasztott magyar politikusokként alkalmazkodniuk kell a nemzetközi politikai fórumokon. Jól van akkor. Még mindig nem elég Kövér ámokfutása a parlamentben, újabb és újabb törvényekbe kell beleírni az elmebajt, ami nem tűr meg mást, csak a Fideszt. Hát fasza lesz, az már most is látszik. Se nyerni, se veszíteni nem tud, ki az? Najó. Itt a vége. Köszi a figyelmet, minden jót!

ITT OLVASHATÓ