Szerző: BOKROS LAJOS
2019.12.19.
Karl Kautsky volt az első, aki azonnal felismerte az új kihívás óriási horderejét. Kautsky a bolsevik szocializmus születése pillanatában megrémült a torzszülött láttán, és roppant erőteljes ideológiai támadást indított a kibontakozó szovjet kommunizmus ellen. És ami különösen fontos: marxista alapon. Éppen ez teszi küzdelmét különösen hitelessé.
Ellentétben Bernsteinnel, aki nyíltan revizionista elveket vallott, és vállaltan szembefordult a marxi tantételekkel, Kautsky ortodox marxistának tekinthető. Életútja minden szempontból bizonyíték erre.
Kautsky 1854‑ben született Prágában. Ebben az évben Marx még csak 36, Engels pedig 34 éves fiatalember volt. Kautsky Marx halálakor (1883) 29 éves, Engels halálakor (1895) 41 éves volt. Fontos az is, hogy Kautsky hosszú életet élt. 1938‑ban halt meg Amsterdamban, a náci hatalomátvételt követő emigrációban, jóval később, mint Lenin (1924) és alig hamarabb, mint az elűzött Trockij (1940). Kautsky mind élete hossza, mind annak időzítése nyomán összekötő kapocs volt a marxizmus alapítói és a századforduló kommunista nemzedéke között.
Kautsky kivételesen alapos filozófiai, ideológiai felkészültséggel rendelkezett. Nem pártvezető volt, hanem újságíró és elméleti ember. 1883‑tól egészen 1917‑ig ő volt a német szociáldemokrácia elméleti lapjának (Neue Zeit) főszerkesztője. Engels halála után mind Németországban, mind Oroszországban őt tartották a legtekintélyesebb marxista teoretikusnak. Marx végrendeletének megfelelően ő volt az alapító atyák irodalmi hagyatékának felkent örököse és megbízott gondozója.
Kautskyról a nyers és gúnyos stílusáról ismert fiatal Lenin nagy tisztelettel írt, és mint tanítójáról emlékezett meg – egészen az első világháború kezdetéig. Sőt még tovább is, mert Kautsky egyike volt azon keveseknek a szociáldemokraták közül, akik kezdettől fogva ellenezték a háborút. Ez azért fontos, mert a – hosszú ideig uralkodó közhiedelemmel ellentétben – Lenin nem ellenezte, hanem üdvözölte az európai háborút, hiszen alkalmat látott benne arra, hogy a világ proletárjai – egymás öldöklése helyett – fegyvereiket minden országban a hazai burzsoázia ellen fordítsák. Lenin a belső polgárháborút a szocialista forradalom szükségszerű melléktermékének tekintette. A világháborút annak imperialista – hódító – jellege miatt ítélte el.
Kautsky nemcsak ellenezte a háborút, hanem tevékenyen föllépett ellene. 1917‑ben csatlakozott az SPD‑ből kivált Független Szociáldemokrata Párthoz (Unabhangige Sozialdemokratische Partei Deutschlands, USPD). 35 év után ezért kellett megválnia a Neue Zeit főszerkesztői posztjától. 1917‑ben az USPD lelkesen üdvözölte mind a februári, mind az októberi oroszországi forradalmat. Kautsky maga a másodikat már nem, ezért élesen bírálta őt az USPD vezetősége. Hugo Haase igyekezett Kautskyt visszatartani a bolsevizmus elleni fellépéstől. Ez azonban nem sikerült. 1918 nyarán (nem véletlenül) Bécsben megjelent Kautsky híres könyve, A proletárdiktatúra (Die Diktatur des Proletariats).
Kautsky írása csak a kezdő lövés volt a szociáldemokrácia és a kommunizmus történelmi jelentőségű első küzdelmében. Hamarosan jött a válasz: Lenin még 1918 decemberében megjelentette közismert pamfletjét A proletárforradalom és a renegát Kautsky címmel. (Ezt sokan ismerhetjük, mert a szocialista oktatás szokás szerint csak a bírálatokat közölte, de a megbírált eredeti szövegeket nem.) Kautsky azonban nem hagyta annyiban: 1919 júliusában, Berlinben napvilágot látott legújabb írása Terrorizmus és kommunizmus címmel. Erre aztán a Vörös Hadsereg alapító vezére, a büszke Trockij válaszolt azonos című könyvvel 1920‑ban. A vitában az utolsó szó Kautskyé lett, mert 1921‑ben megjelent az ötödik könyv: A demokráciától az állami rabszolgaságig (Von der Demokratie zur Staatssklaverei) meglehetősen figyelemfelkeltő és sokatmondó címmel. Ezzel a szakítás a szociáldemokrácia és a kommunizmus mint ideológia és mint politikai gyakorlat között véglegessé vált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.