Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2019.07.21.
Már nem pusztán arról van szó, hogy az elnöki székben egy bornírt, előítéletes pojáca ül, aki élvezi, hogy a legképtelenebb badarságot is következmények nélkül beleóbégathatja a világba. Ennek az észjárásnak megvan a szociológiailag körülhatárolható bázisa, emberek nagy csoportja rezonál a hergelésre. Mert a társadalomban, egyáltalán nem oktalanul, létezik a félelem a lecsúszástól, a talajvesztéstől, az eljelentéktelenedéstől (forgotten white men), amiért a fenyegetettek másokat hibáztatnak, a bevándorlókat, a feketéket, az underclasst, és aminek a következtében hajlamosak a kirekesztésre, a szimbolikus lincselésre. Trump nem mérsékelni akarja az ellentéteket, hanem élezni, nem gyógyítani akarja a sebeket, hanem kéjjel vájkálni bennük.
Vagyis ez a gyűlöletkeltés nem ad hoc jellegű, hanem a politikai stratégia része. És ettől rendkívül veszélyes. Ráadásul ez az egész politikai hecckampány végtelen kishitűségről árulkodik. Aki alkalmazza, nem hisz abban, hogy az Amerika-princípium és az amerikai életmód, valamint az ezekből kinőtt intézményrendszer van annyira vonzó és erős, hogy integrálni tudja a máshonnan érkezetteket (ahogy ez mindig történt), és így képes erőssé változtatni Amerikát. A megbélyegzésre, kirekesztésre épülő stratégia viszont éppen a legkevésbé alkalmas mód megfelelni a„Make America Great Again kívánalmának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.