2020. január 10., péntek

A MAGYAR POSTA HALOTTJA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.01.10.


Kelebián egy postavezető végső elkeseredésében véget vetett az életének. A búcsúlevelet maga után hagyó férfi nem látott más kiutat és azt is egyérteművé tette, hogy egyetlen felelőse van a halálának, a Magyar Posta. Ezt vélhetően azért tartotta fontosnak leírni, mert egy hasonló esetben, amikor egy veszprémi tűzoltó százados szintén az öngyilkosságba menekült a lehetetlen munkakörülmények miatt, a bulvárlapok elkezdték rebesgetni, hogy jóval több állt annak hátterében, mintsem csak és kizárólag a lehetetlen munkakörülmények. Ezzel az akkori tűzoltó halála úgymond értelmetlenné vált, noha a sajtó megpróbált utánajárni az okoknak, lényeges változás mégsem történt. A tűzoltók helyzete nem javult, hiszen akinek szólt a segélykiáltás, az nem volt hajlandó azt meghallgatni.

A kelebiai postás tragédiája is a rendszer tarthatatlan állapotára hívja fel a figyelmet, amely emberek ezreinek életét teszi pokollá országszerte. A férfi megpróbálta minden fórumon felhívni a figyelmet a problémákra, azonban a vezetőséget ez nem érdekelte. Ők a juttatásaikkal, a szolgálati autóval és telefonnal boldogok, nem érdeklik őket azok a kisemberek, akik megteremtik az alapját annak, hogy egyáltalán nyereséget termeljen ez a haldokló cég. Ahelyett azonban, hogy ezen emberek munkáját elismernék, saját magukat jutalmazzák. Jellemző ez persze az egész országra, ahol minden esetben a kisember dolgozik meg azért, hogy a szakmához egyébként sokszor nem is értő vezetők arassák le végül a babérokat. Őket nem érdeklik a számok mögött rejlő emberi sorsok, csak is a cégből kivehető prémiumok és juttatások, amikből finanszírozni lehet a külföldi nyaralást, vagy az új autót.

A kelebiai tragédia nem volt váratlan, talán inkább csak meglepő. Kevesen vannak ugyanis olyan elhivatottak a szakmájuk iránt, hogy annak jobbátétele érdekében akár a saját életüket is képesek feláldozni. Mert itt nem más történt, mint az, hogy Kumich László postamester mártirhalált halt. Fel akarta hívni az emberek figyelmét arra, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan és komoly változtatásokra van szükség ahhoz, hogy újra működőképes legyen. Hónapok, évek óta beszélnek arról a szakmabeliek, hogy a rendszer nem működik. A magyarok is évről-évre válnak szemtanúivá annak, hogy a levelek és csomagok nem érkeznek meg időben, vagy egyáltalán. Egyszerűen olyan kevés postás maradt egy-egy településen, hogy képtelenség azt elvárni, hogy a rendszer gördülékenyen működjön.

Az alacsony fizetések és az egyre nagyobb stressz – ma már szinte porszivóügynökökként kénytelenek dolgozni a postahivatalok dolgozói – érthető módon nem vonzza a pályára a végzett fiatalokat, sőt már az idősebb generáció tagjai is sorra hagyják ott a pályát és néznek valami más után. Csak a mai napon Battonyán 5 postásból 4 mondott fel és az ötödik is tervezi már a váltást. Az egyik egykori dolgozó szerint ugyan a körzetüket bővítették, a fizetés azonban nem változott, továbbra is 130 000 forint. Ebből a pénzből mégis mit csináljon ma valaki Magyarországon? Ha nincs saját ingatlanja, sokszor a bérleti díj és a rezsi többe kerül, mint a teljes fizetése. Ma már nem csak Budapesten drága az élet, de a legtöbb nagyobb településen is, arról nem is beszélve, hogy a kenyér, tej, hús, vagy zöldségek ára országos szinten emelkedett meg a nyugati szintre.

A postásokkal ugyanaz történik, mint a tűzoltókkal, a mentősökkel, az ápolókkal, vagy a tanárokkal...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.