2020. január 5., vasárnap

NINCS SZÜKSÉG ELNYOMÁSRA, ÖNKÉNT ÉS DALOLVA ZSÁKMÁNYOLJUK KI MAGUNKAT

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.01.05.


A megfélemlítés a múlté, a 21. században már a szabadság és a végtelen lehetőségek zászlaja alatt hajszoljuk magunkat depresszióba és totális kiégésbe. Ennek esnek áldozatul az ünnepek is, amelyek kilépést jelenthetnének a késő kapitalista hétköznapok mókuskerekéből. A koreai születésű, német filozófus, Byung-Chul Han szerint a megoldáshoz nem kell tenni semmit, de ez nem olyan könnyű. Pedig épp az lehet a kulcs, ha nem akarunk állandóan hasznosak lenni, és képesek vagyunk megélni a mélyreható unalmat.

Minden igazi kultúrkritikus tudja, hogy egy-egy korszakot nem a kirakatba tett magasztos eszméiről kell megítélni, sokkal inkább arról, amiről szemérmesen hallgat, és amikor senki se néz, gyorsan besöpör a szőnyeg alá: például a jellemző népbetegségeiről. Így látta ezt a melankóliáról az 1600-as években értekezést író Robert Burton, a hisztéria lehetséges okait újragondoló Freud, a bolondság történetét ádázul kutató Michel Foucault, és így látja a koreai születésű, német filozófus Byung-Chul Han is, aki már a sokadik könyvét írja a 21. századi modern társadalmak végzetes eltévelyedéséről.

Hogy hol tévelyedtünk el?

Han nagy ívű következtetéseket von le abból a tényből, hogy korunk vezető betegségei immár nem a baktériumok és a vírusok, hanem idegi alapúak, úgymint
a depresszió,
- a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar,
- a borderline személyiségzavar,
- valamint a kiégés.

Ezek szerinte egyáltalán nem elszigetelt, pusztán az orvosokra és a pszichiáterekre tartozó jelenségek, hanem egy mélyebb, általános válság tünetei, így mindnyájunk életére hatással vannak. Ez a válság egy alapvető illúzióból fakad: az önmegvalósítás paradoxonából. Míg a neoliberális gazdasági rendszerben minden azt üzeni nekünk, hogy szabadok vagyunk, és végre azt teszünk, amit akarunk, épp ez a fene nagy szabadság válik a legalattomosabb kényszerré, észrevétlenül előkészítve a talajt egy újfajta zsarnokságnak: az önkizsákmányolásnak.

A kulcsszó már nem a fegyelem, hanem a teljesítmény, hiszen a mai társadalom – a korábbi évszázadokkal szemben – nem fegyelmező, hanem teljesítmény elvű. Amit régen külső kényszerítéssel, elnyomással, fenyegetéssel és tűzzel-vassal értek el, azt Han szerint ma önként és dalolva tesszük meg. Ráadásul úgy, hogy közben saját, autonóm döntésünknek érezzük az egészet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése