2020. január 21., kedd

PARTI NAGY LAJOS: MENETELÜNK A TELJHATALOM FELÉ

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.01.21.


„Ezt a zsák bolhát, ami a művészet, nem lehet megregulázni. Kellemetlenséget, kényelmetlenséget lehet okozni, megszívatni is lehet művészeket, főleg intézményeket, de tehetséget, jó műveket nem lehet vásárolni, közbeszerzésen elnyerni. Vagyis, amit egy ilyesmi rezsim a magáénak akar tudni, azt elveheti, de bizony attól nem lesz az övé.” – Parti Nagy: Menetelünk a teljhatalom felé

Tőled idézek, pontosabban egy interjúból, ami veled készült: arra a kérdésre, hogy nem félsz-e attól, hogy elfogynak a szavak, azt a választ adtad, hogy nem a szavak fogynak el, hanem én, az én mancsolási kedvem, gátlástalanságom, kíváncsiságom. Ez másfél éve történt. És azóta?

– A félsz az megvan, persze. Elvagyok vele, belátás lesz belőle, hol igen, hol nem. Ott van például a Félszép címmel most megjelent könyvem írásaiban, sokkal pontosabban elmondva, mint ahogy itt képes vagyok. Természetesen a nyelv nem fogy el, de a konkrét ember – akár író akár nem – kifogy belőle, előbb vagy utóbb. Remélhetőleg utóbb.

Mindenesetre, ez egy erősen szkeptikus mondat volt.

– Hát igen, egyre többször megfogalmazódik bennem, hogy már ezt is láttam, ezt is megírtam. Úgy értem, hogy írtam róla, mert megírni valamit, az többet jelent. Jó esetben azt írja meg az ember, a szépíró, amit nem tud elmondani, helyettesíteni nyilatkozatokkal. A szkepszis elég nehezen elkerülhető. Itt és most nem tudsz másmilyen lenni, mivel túl sok minden megtörténhet, és általában meg is történik.

A politikai vagy az általános közérzeted, ami ilyen szkepszisbe tol?

– Nem is tol, inkább sodor, beljebb-kijjebb, hullámzik – azt mondanám. Ha ezt egyáltalán szét lehet választani, akkor nem a magánérzetem, család, barátok, nem ez a rossz, sőt, hanem – ha úgy tetszik – az állampolgári közérzetem. Nem vagyok jókedvű, kétségtelen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése