- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.01.09.
Edward Snowden tavaly ősszel megjelent önéletrajzi könyvéről van szó. A szerző nevét évek óta lehet ismerni, azt viszont nem tudtam, hogy nagy port kavart fel a könyve, gondolom, nem csak szakmai körökben, vagyis az informatika világában, hanem másutt is. Film is készült belőle – ezt sem tudtam, ameddig valaki fel nem világosított.
Viccből, például a Google Maps használata közben azt szoktuk mondani egymásnak, „azt is tudják, milyen színű bugyi van rajtad, milyen ruhát teregetsz ki éppen a teraszon.”
Sok mindent sejtettem mindabból, amiről olvastam – a könyv hatása mégis katartikus. Tartalmában és stílusában is megragadó könyv, de nem a tartalomról akarok írni. Akit érdekel, megtalálja.
A könyv alcíme: „Állandó megfigyelés”. A tények, amelyekről szól, ijesztőek. Nem tudom megítélni, mennyire valósak, mert egy egyszerű számítógép-felhasználó vagyok, aki a munkája kapcsán találkozott néhánnyal a leírt módszerek közül. Nekem már az is ijesztő volt, hogy a mobilomról küldött üzenet több száz kilométer távolságból volt küldve (állítólag) ahhoz képest, ahol éppen tartózkodtam. (A „fronton” dolgozók helymeghatározásának megnehezítése miatt, elvileg.)
A nagyszerű jeltovábbító tornyok szerepe, amelyeket a mobiltelefonok használnak arra, hogy kommunikálni tudjunk egymással, közismert. Nem kell nagy IT-szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember felfogja – ahogy sétál a tengerparton, például, vagy kimegy egy repülőtérre, esetleg felül egy szupergyors vonatra sok országban, Japántól Franciaországig, a tornyok a kíváncsi megfigyelő számára pontosan jelzik, hol tartózkodik éppen a telefon vagy a gazdája. Azt is sejteni lehetett, hogy akit nagyon érdekel, mit írok egy e-mailben, az megtalálja a módját annak, hogy hozzáférjen. A levél tartalmához, a többi e-mail címhez, az unokám valakinek elküldött fényképéhez.
Bármihez, bármikor, ma már talán bárki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.