2020. február 10., hétfő

LESZ EZ MÉG ROSSZABB IS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.02.09.


Hosszú évek óta állok egyre nagyobb értetlenséggel mindazon dolgok előtt, amelyeket Magyarországon szinte naponta nyom le a torkunkon az ország vezetése, a nagyon magabiztos arcátlan hatalom. A fejemben az értetlenség, a szívemben a reménytelenség, a lelkemben az elkeseredettség uralkodik.

Minden nap elmondjuk, számtalan helyen, hogy ennél lejjebb már aligha van, a közállapotainkat illetően. Azt is tudjuk, talán fel is fogjuk, hogy nemzedékek életére fog kihatni az a rombolás, amit a FIDESZ-pestis okoz az országnak. Még sincs változás, a néhány pusztába kiáltott szó pont annyit ér, mint a konkrét kérdésekben kinyilvánított szakemberi vélemény – semmit.

Életünk szinte minden területét érintik a csalások, visszaélések, a lakosság hülyének nézése és semmibe vétele, az otromba, az érintettek érdekeit lábbal tipró intézkedések. Akkor sincs változás, mert nem állunk ki nemhogy egymásért, de már saját magunkért sem. Tíz év alatt egyszer lebegett a levegőben az országos sztrájk megszervezésének ígérete, és abból sem lett még csak egy bolhaméretű esemény sem. (Hiába, nem vagyunk Hong Kong, még csak Albánia sem…) A szakszervezetek – vagy ami maradt belőlük – vagy nem tesznek semmit, vagy egymással „küzdenek”, vagy egyszerűen hagyják magukat megvásárolni.

Egy kézen meg lehet számolni, hány olyan minisztere volt az országnak az elmúlt tíz évben, akiket valóban szakembernek lehet tekinteni az adott területen. Sem tehetségre, sem hozzáértésre nincs szükség a NER-ben ahhoz, hogy bárkit belepottyantsanak egy bársonyszékbe vagy egyéb vezető pozícióba. Egyetlen dolog kell hozzá – feltétlen engedelmesség, no meg a parancsok végrehajtása. Mindegy, milyen baromság pattan ki egyesek beteg agyából, lesznek, akik zokszó nélkül nekilátnak a „feladat” végrehajtásának. Sem a szakemberek véleményét nem veszik figyelembe, sem a várható következményekkel nem számolnak, sem a halkan elnyögdécselt tiltakozások nem számítanak, csak a szentnek vélt cél, bármi legyen is az.

Szerintem a cél az ország lerablása, az istenáldotta nép lebutítása, a „haza” magas ívből való lesajnálása. (Már attól is rosszul vagyok, hogy a szájukra merik venni ezt a szót.)

„Nem maradnak örökké…” – mondta a minap az egyik rokonom. Az ő életének egynegyedében már „maradtak”, és ahogy 2018-ban meg lett „ígérve”, most már évtizedekig mozdíthatatlanok lesznek. Ez utóbbira azért ne tessék mérget venni!

Amiért mindenről – ezredszer talán – beszélni akarok, az egy tanulmány, amely a napokban jelent meg, akadémiai és pénzügyi szakemberek nagyon alapos és szerteágazó munkája. A kiadvány címe Munkaerőpiaci tükör 2018. (
The Hungarian Labour Market 2018  Nem állítom, hogy könnyen és gyorsan olvasható mű, viszont mellbevágó, azt garantálom.
Csak a legfontosabb megállapítások lényegét idézem belőle:...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése