2020. február 10., hétfő

MI MOST FELKAPCSOLNÁNK A VILLANYT!

LITERA / NETNAPLÓ
Szerző: KUN ALÍZ
2020.01.27.



Te teljesen meghülyültél – mondta egy régi ismerősöm, amikor közöltem vele, hogy kényelmes és jól fizető multis állásomat adománygyűjtői és kommunikációs pozícióra cserélem Kelet-Magyarországon. Addigra ugyanis magamon kívül elég sok minden mást is sikerült kialakítanom Budapesten, és nem sok okom volt a váltásra. Azon kívül persze, hogy sejtéseim szerint a munkámat valószínűleg egy növendék csimpánz is el tudta volna végezni, és ugyanazokat a folyamatokat ismételtem súlytalanul hétköznapról hétköznapra.

Persze ő azt nem tudhatta, hogy ez nekem nem váltás, inkább hazatérés volt. Az Igazgyöngy központja ugyanis Berettyóújfaluban van, én viszont még ennél is ‘keletebbre’, Szentpéterszegen nőttem fel, ahol hiába voltam közelebb a keleti, mint a nyugati határhoz, sosem éreztem a kevesebb lehetőséget. Ebben a szüleimen és családomon kívül nyilván nagy szerepe volt annak is, hogy egy olyan általános iskolában tehettem meg az első szellemi lépéseimet, ahol erősen szabad és integrált elképzelések szerint épültek fel az osztályok. Talán emiatt sem tudom értelmezni azt az elszigetelő és kirekesztő tendenciát, ami mára szinte teljesen eluralkodott. Nemcsak a szegregátumokban.

Nagyjából két hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek: ez nem az a klasszikus kommunikációs és adománygyűjtői feladatkör lesz, amit az elején vizionáltunk. Hogy a programelemek és pillérek teljes megismerése nélkül esélytelen és hiteltelen leszek, ráadásul ott volt még az a nem elhanyagolható tény, hogy 2017 őszéig az Igazgyöngy alapvetően Nóra személyes jelenlététől függött. Hiába volt már egy apparátus mögötte, nagyszerű emberekkel és kollégákkal, akik szenvedélyesen viszik a területeiket, ebből a közvélemény keveset látott.


Így 2018 elejétől kiemelt feladatommá vált a szervezet belső szerkezetének újraértelmezése, az információáramlás optimalizálása, az Igazgyöngy megjelenítése a maga valóságában: csapatként, ahol közösen dolgozunk egy olyan ügyön, ami túlmutat valamennyiünk életén. Mellette persze ezer szálon fut a cselekmény: nagyon sok utazás, még több találkozó, megbeszélés, jövőbe mutató ötletelés, megszámlálhatatlanul sok összekötés, és képzés színesíti a napokat.

Ez az év ráadásul elég különleges, mert idén ünnepeljük a 20. születésnapunkat, és a szervezetfejlesztés is mérföldkőhöz érkezett. Ki lettek mondva konkrét határidők és egy évszám, ami után Nóra új szerepben folytatja az alapítványnál. Kaptunk még egy kis időt arra, hogy felkészüljünk erre a mélyvízre (is), csapatként. És ennek elfogadása, beemelése és megvalósítása se kívül, se belül nem megy a konfliktusok felvállalása nélkül...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése