2020. március 5., csütörtök

A SZÉLSŐJOBB ELŐRETÖRÉSE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: LADÁNYI JÁNOS
2020.02.28.


Az elmúlt három-négy évben – tehát történelmileg igen rövid idő alatt – világszerte gyors és meglehetősen radikális politikai változások zajlottak le. A tömeghisztériát okozó menekültválság, Trump elnökké választása, a Brexit, a kínai belpolitika megmerevedése, Putyin radikalizálódása, a kelet-közép-európai államok többségének jobbra tolódása, a szélsőjobb előretörése Olasz- és Franciaországban, a baloldal visszaszorulása Németországban, a szélsőségesek felülkerekedése Indiában, a közel-keleti helyzet teljesen átláthatatlanná és kiterjedt háborús konfliktus kirobbanásával fenyegetővé válása mind azt jelzik, hogy a politikai trendek gyökeresen megváltoztak. A Magyarországon történtek mintegy belesimulnak ebbe a sorozatba, legfeljebb azt lehet mondani, hogy Orbán előbb ráérzett a közelgő változásokra, most pedig igyekszik túlteljesíteni az „illiberális” leckét.

Ebben az írásban azt tárgyalom, hogy a fent jelzett radikális politikai átalakulások – melyekhez hasonló nem először játszódik le a történelemben – milyen technológiai, demográfiai, társadalomszerkezeti, munkaerőpiaci változásokkal függnek össze. Azt igyekszem megvilágítani, hogy a különböző társadalmi szereplők strukturális helyzetének megváltozása milyen politikai átalakulásokat idéz elő.

Abból indulok ki, hogy mind az etnikum, mind pedig a szociális helyzet szerinti csoportok társadalmi konstrukciók eredményei. Ezek a konstrukciók azonban sokkal inkább jellemzőek megalkotóikra, végül is az adott társadalomra, mint a besoroltakra. A különböző etnikai és szociális csoportok egy-egy olyan kontinuumban helyezhetők el, amelyek az egyik póluson a genetikainak tekintettnek – tehát születéstől fogva adottnak és megváltoztathatatlannak, teljesen merevnek és kizárólagosnak – vélt csoportosítástól, a másik póluson elhelyezhető – szabadon választhatónak, flexibilisnek és többes választásokat is lehetővé tevőnek tartott – kategorizálás között húzódnak. A képzeletbeli szociális és etnikai tengelyeken elhelyezhető eseteknek elvileg végtelen számú kombinációja képzelhető el. E kombinációk konkrét megvalósulásai azonban nem alkotnak egyirányú és egyenes vonalú történelmi fejlődési láncolatot. Legfontosabb állításom az, hogy gyors és radikális társadalmi-gazdasági változások – például gyökeres technológiaváltások, drámai és a munkaerőpiac megbillenésével járó demográfiai átalakulások, nagy birodalmak összeomlása – időszakában a társadalmi status quo felbomlása gyakran azzal jár, hogy az elbizonytalanodott egyének identitásukat az említett kontinuumnak kevésbé a szabadon választható, flexibilis és többes választásokat is lehetővé tevő végén, hanem inkább a születéstől adottnak, merevnek és megváltoztathatatlannak hitt pólusán – mint amilyen például a faj, a nemzet, a nemzetiség, a család vagy a vallás, illetve ezek valamilyen kombinációi – elhelyezhető csoportokban vélik megtalálni. Mindez általában radikális politikai változásokkal jár együtt. A létbiztonságukban megingott egyének rendszerint valamilyen vezér mögé tömörülnek, szavazatukat gyakran erőszak árán is biztonságot ígérő pártokra adják...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.