2020. március 15., vasárnap

MIÉRT VANNAK KITÉVE A SZÍNHÁZI DOLGOZÓK ANNAK, HOGY MÉLTATLAN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT VÉGEZZÉK MUNKÁJUKAT?

MÉRCE
Szerző: PROICS LILLA
2020.03.14.


Ha a színháziak képesek lettek volna az elmúlt harminc évben szakmailag mobilis, szolidáris, igazságos struktúrát kiépíteni, sokkal kevésbé lenne az intézményrendszerünk a politika játékszere.

Persze rém nehéz közegidegen működést kialakítani ott, ahol a társadalmi rend a hatalom bármi áron való megszerzésére és megtartására, a személyi kultuszokra, a kéz kezet mos szövetségekre épül, ahol az állam egyre kevésbé vállal részt az alkotmányos/alaptörvényben megfogalmazott kötelezettségei teljesítésében is.

Márpedig ahol ilyen a nagy egész, ott a kis egységek is ritkán működnek máshogy: családok, munkahelyek, társulatok, egész szakmák a hatalmaskodás, a bárminemű erővel való visszaélés mintázatát mutatják. A Vígszínház, az utóbbi napokban nyilvánosságra került információkat követve, egészen olyannak tűnik, mint egy kis Magyarország – illetve annyival biztosan jobb, hogy a Vígben nem csökkent a nézőszám. És ez tényleg nagy teljesítmény. Más kérdés, milyen áron.

Mindenekelőtt a színházi szakma volt és jelenlegi vezetői felelősek azért, ahol most tart az egész közeg – és persze leegyszerűsítően mondom –, hiszen ők mindenekelőtt és annyi minden után is a székükbe kapaszkodtak, ahelyett, hogy a helyzetükkel élve elősegítették volna a magyar színház átalakítását.

Számos színház vezetője töltött évtizedeket egy-egy társulat élén, ahol kialakította a mindenkori hatalommal való együttműködést, és a társulat feletti uralkodás gyakorlatát – persze jelentős habitusbeli eltérésekkel. Ez, a lényegét tekintve máig mozdíthatatlan rendszer építette ki és tartotta fenn a visszaélések lehetőségét is. A szakmát sújtó legutóbbi csapásra (a színházaktól elvont TAO) is az emberemlékezet óta bevált módon reagáltak: az ügyesek gyorsan és szinte észrevétlen elérték, hogy ők – persze nem személyesen, hanem a társulatukért áldozatot hozva – megkapják a kiesett támogatást. Aki nem kilincsel, az meg annyit is ér. Kőkorszak, tényleg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.