2020. április 22., szerda

A FEGYVEREK NEM SZÓLNAK EURÓPÁBAN, DE A GAZDASÁGI HADVISELÉS A SZEMÜNK ELŐTT ZAJLIK

MÉRCE
Szerző: ANDOR LÁSZLÓ
2020.04.22.


Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bocsánatot kért az olaszoktól, mivel az európai országok túl lassan nyújtottak segítséget Olaszországnak a járvány kezdetén. Ezzel a bocsánatkéréssel két probléma is van.

Az egyik, hogy valójában neki magának, illetőleg a brüsszeli székhelyű EU-intézményeknek nincs miért bocsánatot kérniük, mert az olaszok nem Brüsszelhez fordultak, hanem egyes tagországokhoz. Egészségügyi kapacitásokkal, segítségnyújtási képességgel nem a brüsszeli székhelyű intézmények rendelkeznek, hanem az EU tagországai, amelyek viszont a válság korai szakaszában – tehát mielőtt a járványt hivatalosan is pandémiává nyilvánították volna – a fülük botját se mozgatták. Sőt, inkább olyan jellegű intézkedéseket tettek, amelyekkel nehezítették a kölcsönös segítségnyújtást (exporttilalom, határzár stb.).

A másik ok, ami miatt von der Leyen bocsánatkérése problémás, az, hogy Olaszország számára csak az elmúlt 6-8 hét során volt az a fő kérdés, hogy a járványügyi válsághoz, a kórházi kapacitások kiegészítésével kap-e segítséget. A neheze ezután jön.

A következő időszakban ugyanis az EU-nak létre kell hoznia egy olyan pénzügyi keretrendszert, amely minden tagország számára lehetővé teszi a válságból való kilábalást. Mivel pedig az egészségügyi rendszerek teherviselő képessége miatt a lakosság a munkahelyekről haza lett küldve, és így a gazdasági tevékenység jelentős része leállt, a járványból óriási gazdasági válság lesz, az azt követő fellendülést viszont egy minden korábbinál nagyobb rekonstrukciós alapból kellene finanszírozni.
Az európai közgazdászok döntő többsége úgy látja : ez most csak az eurózóna tagországainak közös kötvénykibocsátásából tud összejönni, ami egyben az egyetlen lehetséges módja annak is, hogy a válság után egy megszorítási hullám ne okozzon megint drámai polarizációt, és végül szakadást az eurózónán belül.

Az eurózónán belüli Észak és Dél vitájából már kaptunk ízelítőt 2011-13-ban. Ahhoz képest mára a határvonalak elmozdultak. Franciaország, amely 2012-ben a gyáva oroszlán szerepét játszotta el, most élére állt a közös kötvényt követelő kórusnak, míg a korábban hanza jelmezbe öltözött északi országok tömbje fellazult.

Igazi áttöréshez azonban – legalábbis az eurózónán belül – konszenzusra van szükség, viszont Hollandia pénzügyminisztere (aki a következő választások után szívesen venné át a miniszterelnöki posztot is akár), keményen ellenáll. A német kormány kompromisszumot keres, és valószínűleg hálás az intranzigens holland miniszternek, hogy ezúttal nem nekik kell elvinniük a balhét a hatékony és egyben humánus megoldás megakadályozása miatt.

Bocsánatkérők hosszú sorának készülődéséről nincs hír ; arról sincs, hogy Görögországtól és más, a legutóbbi válság során értelmetlenül meggyötört országoktól vajon valaha kér-e valaki bocsánatot.

Ha a nagy kérdésekben nincs is áttörés, azért kis lépések történtek, és ezeket értékelni kell. Például, amit von der Leyen bejelentett, mint jelentős új segítséget, az a SURE névre keresztelt program, amely lényegében a munkaidő-rövidítést (német kifejezéssel Kurzarbeit) támogatja. A SURE programhoz egy nagy összeget kapcsoltak, ami pontosan 100 milliárd euró, de tudni kell, hogy egy évben ennek csak egytizede folyósítható, mégpedig nem segélyként, hanem kölcsönként...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése