2020. április 24., péntek

HOGYAN TOVÁBB...

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2020.04.22.


Most, hogy Nagyurunk parancsot adott a vírusnak a május harmadikai tetőzésre, a bátrabbakban azonnal felmerülhet a kérdés: hogyan tovább?
Jó, negyedikén érettségi, még két kikötő vissza nem térítendő állami támogatásból Lőrinc barátnak a Balatonon, esetleg egy mesterséges sziget kaszinóval a tómederben, idáig tiszta.
Csak ez a pármillió szerencsétlen még itt van, a kórházkiürítés pedig annyira kisipari, Himmler csalódottan csóválná a fejét...
Az nyilvánvaló, hogy nem lehet belelépni kétszer ugyanabba a folyóba, így aztán kiesnek a migráncsok, a cigányok, a rabok, a tányérsapka-vírus.
A zsidók pedig határeset, lévén, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ők többször felhasználható elemei a népriogatásnak, némi kis átdizájnolás után újra és újra felhasználhatók.
Legfeljebb új nevet kapnak - legyen ez mondjuk "háttérhatalom", továbbá új vádakkal kell ellátni őket (pl. nem elisszák a drága magyar édesvizet, hanem eleszik a marhapörköltet nokedlival, a vérvád helyett lehetne esetleg a mangalicák megmérgezésével vádolni őket...) - így aztán az értelmes magyarember életének új célt lehet adni - magas költséghatékonysággal.
Olvasom az optimista jövendölést, hogy a válság után felvirágzik nemzetünk, a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, minden éhenhalni készülő kisgyereket Mercedessel visznek megenni az iskolai alamizsna-ebédet - szóval mi leszünk Ázsi Európa legboldogabb nemzete!

Komolyra fordítva a szót, milyen állapotban kezdjük majd az új korszakot?
Nincs sok okunk az örömre.
A nemzet megosztott, a gyűlölködés és az intolerancia mára a társadalom jellemző magatartásává vált, az emberek türelmetlenek, egyre agresszívabb a viselkedésük, a problémák megoldásának módja egyre inkább a fizikai erőszak.
A társadalom egyre kevésbé gondoskodik gyermekeiről és az idősekről, újból megjelent a gyermekéhezés és idős emberek halnak meg fűtetlen lakásaikban telente.
Márpedig egy társadalmat az jellemez leghitelesebben, ahogy a gyerekekkel. öregekkel. betegekkel elesettekkel bánik - hát büszkék éppen nem lehetünk.
Gyakorlatilag sikerült felszámolni a társadalmi szolidaritást, a különféle kollektívákat.
A társadalom atomjaira esett szét és mindenki - tisztelet a kivételnek - csak a saját érdekében csíp, rúg, harap - kaparj kurta, neked is jut - vagy nem.
Az önző szemlélet remekül megfelel a társadalom fosztogatóinak.
Az emberek jelentős része úgy gondolkodik, hogy ameddig az ő személyes túlélési stratégiája működik, addig azzal se törődik, ha lelopják a fejéről a hajat, ha a neki szánt pénzből a miniszterelnök lánya tizenkétmilliós karórát hord.
Ha jut számára csirkefarhát, akkor minden rendben van.
Azt is rendben levőnek találja, hogy ma már mindenről az ő feje felett, megkérdezése nélkül döntenek, rezignáltan állapítja meg, hogy neki már nem lesz nyugdíja, emellett lelkesen és ostobán azt hajtogatja, hogy őt nem érdekli a politika.
Láthatólag nem érti, hogy a politika az maga a közélet, és hogy az ő személye sorsa milyen lesz, az a közélet minőségétől függ - képviseli-e valaki az ő érdekeit is az ország vezetésében...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése