Szerző: RÁCZ I. PÉTER
2020.06.20.
Család, munka, művészet – vajon milyen lehetőségei vannak az embernek, ha mindhárom területen egyszerre akar érvényesülni és sikereket elérni? Hóesés Rómában címmel jelent meg Péntek Orsolya regénytrilógiájának zárókötete, mely a 6 évvel ezelőtt megkezdett családtörténeti elbeszélőfolyamból ismét két nőt állít középpontba, ezúttal az ’50-es évektől egészen napjainkig, s a fenti kérdésre ad lehetséges válaszokat. A szerző pedig a mi kérdéseinkre az alábbi interjúban.
Bármennyire is a párhuzamok, ismétlődések, tükröződések, kettősségek, „ikerítések” kerülnek fókuszba a női elbeszélők által elsődlegesen női sorsokat bemutató regényuniverzummá, családregényfolyammá összeálló trilógiában – Az Andalúz lányai, Dorka könyve, Hóesés Rómában –, számomra kulcspozícióban az emberközpontúsága áll. „Nemcsak nő vagy, ember is… átlátott az arcomon… és nőből közben emberré is lettem” – olvasható a Dorka könyvében. Az ember felé fordulás, odafigyelés sem a hétköznapokban, sem a képzelet világában nem evidens. Mit gondol, miért nem?
Ahhoz, hogy valaki emberközpontú legyen, elsősorban önismeretre van szüksége. Amíg azonban magunk sem ismerjük a maszkjaink mögött a saját emberi arcunkat, addig másokat sem emberként látunk, csupán szerepeik szerint azonosítjuk. A különféle kultúrákban a saját magunkhoz való viszony eléggé különbözik. A buddhista, taoista Keleten sokáig ismeretlen volt az európai értelemben vett, hamis maszkokból összeeszkábált egó. De a klasszikus görög kultúrában is úgy hangzik a delphoi jósda felirata: „Ismerd meg önmagad!” – ezt sokan félreértik, a felirat ugyanis nem arra biztatott, hogy az egódat ismerd meg. Hanem, hogy láss rá magadra, az emberre. Ám erre szerintem a fogyasztói társadalom nem feltétlenül alkalmas keret. Míg a nagy történelmi kataklizmák elvezethetnek az önfelismeréshez – ezek során az ember kénytelen olyan döntéseket hozni, amelyek által megpillanthatja magát lecsupaszítva –, a kényelmes élet a XXI. században, ahol az érzékeink maximálisan le vannak foglalva, nem kedvez az önismeretnek. Európában, ami mégiscsak a világ egyik legbiztonságosabb része, legalábbis nincsenek ilyen kényszerek jelen pillanatban, legföljebb a marginális társadalmi csoportokban kerülhet valaki olyan élethelyzetbe, hogy a krízisnek köszönhetően szembesül önmagával. Önmagam megismerése ebben a civilizációban tehát választás kérdése. Kevesen lépik meg, mert kényelmetlen, évekig-évtizedekig is eltarthat, míg valaki mindenféle mániától és hamis önképtől mentessé tud válni. És csak ezután lehetséges, hogy ezt a maszkoktól, címkéktől mentes embert keresse a másikban. De még ekkor sincs garancia arra, hogy sikeres kapcsolatot alakít ki a másikkal, hiszen nem biztos, hogy ő szintén megtette ezt a lépést – hiába igyekszem valakihez tiszta szívvel odafordulni, ha ő nem képes ezt viszonozni. Ahogy ez a Hóesés Rómában című regényben is többször megjelenik a férfi-nő kapcsolatban, konfliktusokat okozva. Hiszen a nők évszázadokig azonosak voltak a női szereppel. Sokáig keveseknek volt lehetőségük ezen társadalmi szerepek – szép lány, tökéletes háziasszony, feleség és anya – mellett, mögött megtalálni saját emberi arcukat. Nem ezekkel a szerepekkel van baj. Azzal van baj, ha azt hisszük, hogy egy nő csak ennyi. Ami azt illeti, sok férfiban egyszerűen fel sem merül, hogy egy nőhöz nemcsak a testén vagy a társadalmi – női – szerepein át lehet közeledni, hanem emberi értelemben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.