2020. június 27., szombat

MILYEN JÓ VOLNA, HA ORBÁN ÉS SOROS BÉKÉT KÖTNE

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.06.27.


„Semmiképp ne szokjuk meg azt, hogy egykedvűen elmegyünk a dolgok mellett, ne szokjuk meg azt, hogy szürkének és megváltoztathatatlannak látjuk a világot és azt se, hogy magunkat cenzúrázzuk. Beszélgessünk, mondjuk el a véleményünket, jusson el a gondolatunk az emberekhez, hadd tudják meg, mi is az a demokrácia, amit még tanulnunk kell” – ezt mondta a Hírklikknek adott interjújában Máriás Béla, alias drMáriás festőművész, zenész és publicista. Azt is elmondta, hogy noha már tíz éve uralja a Fidesz az országot kétharmaddal, de még nem tapasztalta, hogy létrehozott volna egy saját kulturális kánont.

Miből van neked doktorátusod?

– Nekem a naivitásból van doktorátusom.

Az mit jelent?

– Komolyra fordítva a szót: az édesapán neves orvos volt, kórházigazgató Újvidéken. Szerette volna, ha én is folytatom ezt a szakmát, de – bár nagyon tisztelem ezt a hivatást – magamtól nagyon távolinak tartottam, ezért inkább lelki, művészeti területen próbálom továbbvinni az ő világfelfogását. Így aztán egyfajta társadalomsebészként, önmagam általi műfaji besorolásban dolgozom, hivatalos doktorátus nélkül – mégis egyfajta gyógyászati jelleggel a művészetem által.

Sikerült már valakit meggyógyítanod?

– Szerintem sikerült. Sikerült elindítani olyan gondolatsorokat, beszélgetéseket, amelyek eltérnek a hivatalos, mainstream iránytól, sikerült felkeltenem némely emberekben annak az igényét, hogy valamin elgondolkozzanak, valamire rácsodálkozzanak. Nyilván azok a témák, amelyeket én a zeneszámaimban, vagy a festményeimben megfogalmazok, eltérnek a kánontól.

Mert egyébként hova sorolod magad, mint társadalomsebész? Szóval akármelyik oldalon látod a bajt – értem ezalatt a jobb, vagy a bal oldalt –, te ott műtétre jelentkezel?

– A magam szerény eszközeivel igen. Kívülállóként, kisemberként, egyszerű megfigyelőként teszem a dolgom.

Tudod ki nevezte magát megfigyelőnek?

– Ki?

Konrád György.

– Talán nem vagyok olyan alapos megfigyelő mint ő, inkább rácsodálkozom bizonyos helyzetekre, dolgokra – akár örkényi, vagy svejki naivitással próbálva a dolgokat másként is látni, láttatni, átgondolni. Hogy visszatérjek a nyitó gondolatra, mondtam ugye, hogy a naivitásnak vagyok a doktora.

Említetted Örkényt: a te festményeid időtálló egypercesek, vagy nagyon a mának szólóak? Vagyis, amit megfestesz, elénekelsz, megírsz, tíz év múlva már értelmezhetetlenek lesznek?
– Nagyon remélem, hogy időtállóak a műveim, ahogy Örkény egypercesei, mert annak ellenére, hogy egyes személyek, akiket megfestek, tíz év múlva lehet, hogy feledésbe merülnek, mégiscsak képviselői olyan történelmi helyzeteknek, hangulatoknak, korra jellemző eseményeknek, hogy akár egy történelmi tankönyv illusztrációi is lehetnének, mint hiteles lenyomatai egy különös kornak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése