AZ ÉLET CSODASZÉP

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.07.07.

...Csupán arra utalok, hogy az ellenséggel semmilyen együttműködés nem megengedett, nincs bocsánat, nincs félrenézés és nincs kegyelem. Valamikor lehetett volna, de odáig jutottunk, már az is a kollaborációhoz közelít, ha mindenféle ellenzékek egyáltalán bejárnak a parlamentbe, ami régóta cirkusz csupán, ahol szavuk nem lehet, az ilyen zebrásoknak meg értelme nincs. Hogy ott csap el egy autó, vagy a Fidesz úthenger megy át rajtam, nekem egylényegű, mert tudni kell a halál felől szemlélni a dolgokat.

Akinek nincs mit féltenie – állás, lakás, autó, család vagy jó hírnév –, könnyen megteszi ezt. Ilyen vagyok én is, ezért, hogy kérlelhetetlenül ütöm hosszú évek óta a fideszbrigantikat, nem érdem, hanem a krónikás kötelessége. Akinek viszont van mit veszítenie, és mégis következetesen ellenáll, ő a hős, míg viszont az ilyen habitus, amit Székely független képvisel, csak a bábué a sakktáblán. Ő a habos kakaóját kavargatva képzeli magát partizánnak, aki viszont ilyen zebrás sztoriknak örül.

Minálunk egyébként is hiánycikk a forradalmár. Antall József is könyvtárigazgatóként merült alá és bekkelte ki őket, s akiket az akkori rendszer valóban üldözött, hamarosan az új is ezt tette velük. A kérlelhetetlenség nem jó árucikk, a sunyítás igen, így ebben az országban soha nem volt megtisztító földrengés, mindig csak megalkuvó, ide-oda megfelelő fabrikálás. Itt egy Gandhi sem születhetne meg, mert enni azért kell, lakni is, ruha is, pénzecske is, mint a csinovnyik lét kellékei.

Ha most úgy tűnnék, hogy én ezt a jámbor Székely képviselőt bántom, az csak az érzékek csalódása lehet. Mert ugyanis nem történik más vele, mint áldozatává vált az esztétika azon szigorú elvének, midőn az egyesen keresztül mutatja be a költő az általánost. Ezzel majdnem azt mondom, hogy az összes ilyen, de akkor meg hazudnék, mert van néhány magányos kivétel, de tudjuk az egyedül lévő fecskékről meg a nyárról, amit tudunk. Székely képviselő filléres javaslatát befogadták, s emiatt szerinte az élet csodaszép.

De, hogy kiengeszteljem őt, iderakom morfondírozásra s mintegy félig-meddig megértő felmentésül Arisztotelész bácsi Nikomakhoszi etikájának kezdetét arról, hogy akkor most mi van: „Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy jó az, amire minden irányul. Csakhogy bizonyos különbség mutatkozik a végcélok tekintetében…” – Nem mutogatnék ujjal, de nem mindegy, hogy zebra, vagy pediglen NAT vagy SZEF…illetve a többi.

ITT OLVASHATÓ