2020. július 27., hétfő

BEREMÉNYI GÉZA, JÓ LESZ? – AZ ÍRÁS ELSŐ FELTÉTELE, HOGY AZ EMBER ELFOGADJA ÖNMAGÁT

168 ÓRA
Szerző: D. MAGYARI IMRE
2020.07.26.


Az év elején végre megjelent a Magvetőnél Bereményi Géza rég várt önéletrajzi regénye, amely a Magyar Copperfield címet kapta, az író 1964 szilveszteréig meséli el a történetét. Hatéves koráig az Eldorádóban is megörökített Teleki téren nevelkedett a nagyszüleinél Vetró Gézaként, aztán a mostohaapja vezetéknevét kapta meg, mint Rozner Géza járt általános és középiskolába, majd egyetemre, végül, első könyve leadásakor, felvette a nagyapja nevét. Nem csoda, hogy már kisgyerekként úgy érezte, egy kiismerhetetlen óriás játszik vele kénye-kedve szerint, s hogy „dadogós néma” lett hosszú időre, majd alig kezelhető kamasz, aki a saját kilétében sem volt biztos. Az már igen, hogy jóval később, felnőttként nagy íróvá vált – de azzá vált. Már írja a folytatást.

A könyved óriási siker, februárban jelent meg, de még most, júliusban is az eladási listák élbolyában van. Sok interjú készül veled, sokan írnak róla felsőfokon, a júniusi Jelenkorban Weiss János egy hétoldalas tanulmánynak rögtön az első mondatában Goethét emlegeti

Akkor meg kell vennem!

Nem hasonlít hozzá, csak emlegeti… Örülsz, örültél, nyilván.

Elcsodálkoztam. Ugyanis esélyt adtam a teljes érdektelenségnek is. Talán óvatosságból.

Hány százalékosat?

Ötvenet. Amikor leadtam a kéziratot, és nem sokkal utána bent jártam a Magvetőnél, az igazgató, Dávid Anna elém jött és gratulált, mondván, nagyon tetszik neki. Őszintén meglepődtem: tényleg? Mostanra már hozzászoktam, hogy sikere van a könyvnek, sokan szeretik olvasni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése